TÁP Színház: Rokonok – Fázisbemutató / Trafó – Kortárs Művészetek Háza

…nem szimplán arra kell ma rádöbbenjünk, hogy a politikusok hülyének néz(het)ik az embert, hanem hogy a rendezők is.

 A TÁP Színház legújabb (fázis)bemutatója, a Rokonok 200 percet ígért, ehelyett – kis híján – kétszer ilyen hosszú előadássá esett szét, majd próbált újra egybekerekedni a Trafó színpadán.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna, jól megpuhította rokon és nem rokon közönségét a zsúfolt előtérben. A Móricz Zsigmond regényből adaptált előadás a színlapon szereplő 2 felvonás mellé kiizzadt magából egy előretolt harmadikat, és mi vele izzadtunk. A tömött sorokban kígyózó, sem utódokból sem boldog ősökből összetevődő nézőközönség ugyan tudomást vett a várakozás és a másik ember idejével való visszaélés rettenetét falra vetített idézetek formájában orrunk alá dörgölt baljós árnyakról, de jól nevelt kultúrlényként csak tűrt, és tűrt, és tűrt, mint disznó a ludak között. Egy kritikus ilyenkor már fejben elkezdi írni a szöveget, mivel edukált színházlátogatóként mindennek (is) jelentőséget és jelentést tulajdonít, az ok nélküli szenvedést nem viselheti. Heroikus küzdelemben legyőzi természetes életösztönét, mely menekülésre késztető kétségbeeséssel suttogja a fülébe, hogy Thália papjai és papnői éppen most mutatnak be belőle (is) égő áldozatot a megvont működési támogatások oltárán, de végül marad, mert ki akar élni, ha az istenek halnak.

Mikor végre bent vagyunk, a totális káosz tovább vajúdik, szerep nélküli színészeket köpköd ki magából, és akkor sem lesz sokkal tisztább a kép, mikor megjelenik Egger Géza, a bajszos Móricz Zsigmond, és viccelődik kicsit tájszólással, majd a nélkül, és kérdőre von minket a bennünk élő irodalmi kánonnal kapcsolatban. Még mindig egy végtelenül hosszú és széttartó szálakból szőtt (?) propozíciónak vagyunk a szemlélői, ez az oka, hogy mikor a Carson Coma a húrokba csap, egészen elképedek a saját gondolatomon, hogy ezt most 2023 őszén, ebben az országban nem nagyon lehetne másképp csinálni, hogy ez most így van jól. Még a zárójelbe tett zárójelt zárójelbe tévő akciók is. Meg az izzadságszagú nézősereg is.

Az előadás imázsképe / A kép forrása: trafo.hu

De valami történik, és már nem vagyok benne olyan biztos, hogy nem lehetne másként. Elidegenítő effektek tömkelegét – és a zenekari katlanban helyet kapó súgólyukat – bevetve kezd kibontakozni a sógor-koma-jóbarát világ, melyet „faszommal”, „faszkivannal” és „megbaszommal” varázsolnak a szövegírók elbűvölően maivá, miközben megtartják a móriczi leleményeket is, mint amilyen pl. a „zs. v.”, azaz „zsebre váglak”. Gyorsan megértjük, hogy annál kevésbé érthessük meg a sertéstenyésztő üzletet, minél többet beszélnek róla a szereplők, és azt is megértjük, hogy nem szimplán arra kell ma rádöbbenjünk, hogy a politikusok hülyének néz(het)ik az embert, hanem hogy a rendezők is. A művészet – akárcsak a politika – hatalom. Ennek beláttatása nagyon jól sikerül. Kicsivel éjfél előtt szabadulunk a színházból, így az előbbiek fényében egyáltalán nem kell komolyan venni a darabzáró Carson Coma-nótát, miszerint: „Én nem akarok olyan lenni, mint te, én nem akarok mindig nyerni…”

A színpadon egyébként egészen tisztességesen megépítették a felkapaszkodás és lecsúszás vizuális szemléltetésére alkalmas díszletet, mely egyszer a videojátékozó Kopjás gigantikus kompjúter-képernyőjévé változik, máskor hímzett terítős tárgyalóasztallá. – Kedvenc jelenetem, mikor Andai Kati és Ambrus Asma egyforma piros sapkában és szoknyácskában betáncikál, mint Kati néni, a homoktövisből organikus cuccot előállító rokon, paralel mondják az előírt szöveget és néha megmarkolják Tasnádi Bence combja közét. Jól működnek az egészen pintérbélás hangulatot árasztó zenés részek, és Egger Géza visszatérő bajusza sem zavaró. A történet elmesélésre kerül, a kontrasztok észlelhetők, de 21. századiasan tompított formában: záró- és idézőjelekkel körülbástyázva.

A Vajdai Vilmos rendezte Rokonok az esztétizáló ömlengések elhagyásával akár egy tökös előadás is lehetne. Ebben a fázisban nem az.

Rokonok – Fázisbemutató (TÁP Színház)

Móricz Zsigmond Rokonok című regénye alapján írta: Preiszner Miklós, Znajkay Zsófia és Peer Krisztián. Zene: Carson Coma. Dramaturg: Dohy Balázs. Koreográfus: Duda Éva. Díszlet & jelmez: Gothár Péter. Asszisztense: Kovács Aliz. Videó: Juhász András, Nagy Réka. Hang: Regele Csanád. Fény: Budai Géza. Produkciós vezető: Dézsi Fruzsina. A rendező munkatársa: Csonka Laura. Rendező: Vajdai Vilmos.

Játsszák: Tasnádi Bence, Márton András, Epres Attila, Zilahy Anna, Gombó Viola Lotti, Kerekes József, Bánki Gergely, Egger Géza, Lestyán Attila, Martinkovics Máté, Andai Kati, Ambrus Asma, Losonczy András, Hajmási Péter, Higany.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2023. szeptember 15.