Jégvirág / Marica Produkció -

…a színészek nem siklanak el a gyerekek közbeszólásai, reakciói fölött, természetes közvetlenséggel reagálnak rájuk, miközben mederben tudják tartani a játékot.

Tárnok Marica és Sz. Nagy Mari színháza, a kétszemélyes Marica Produkció már 13 éve járja az országot bábokra és tárgyanimációra épülő meséivel. Aki figyelemmel kíséri előadásaikat, meggyőződhet mottójuk – „bábmiből lehet bábmi bábhogyan” – igazságáról. Hogy két lábmiből (legyen az egyik viseltes bakancs, a másik meg elegáns topánka) lehet szerelmes pár, azt a Cipőmesével bizonyították, azt pedig, hogy közönséges kukoricaszemekből a boldogság magvai válhatnak, a Teremtés-játékkal.

A télhez kapcsolódó előadásuk, a Jégvirág is a gyermeki képzelet hétköznapi tárgyakba bármit belelátó szabadságára épít. Az egyszerű díszlet egy ablakkeret, amelyet csipketerítők díszítenek, megidézve a címadó jégvirágot. De a különböző alakú és nagyságú terítőkből sok minden más is lehet. Ha összetekerik, kígyó vagy lepkebáb, ha szabadon lebben, lepkeszárny. Ahogy egy kis fehér labdába is belelátja a bátran megszólaló gyerekközönség a hógolyó mellett a szilvás gombócot, egy ollóba a szemüveget vagy a rigó csőrét.

Tárnok Marica és Sz. Nagy Mari / Fotók: Varga Csilla / A fotók forrása a Marica Produkció fb-oldala

Az előadás egyik erénye éppen az, hogy folyamatosan közös játékra, gondolkodásra hív, a színészek nem siklanak el a gyerekek közbeszólásai, reakciói fölött, természetes közvetlenséggel reagálnak rájuk, miközben mederben tudják tartani a játékot. Eltalálják a rögtönzés és a megtervezett dramaturgia ideális arányát. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a játékhoz a saját személyiségük adja a biztos alapot. Hiszen itt, ha egy-egy vers vagy dal erejéig szerepbe bújnak is, alapvetően nem egy mesei karakterként, hanem mesélő, verselő, zenélő színészekként vannak jelen. A két színész teljesen eltérő habitussal bír. (Éppen erre épít a felnőtt- és gyerekelőadás-változatban is játszott Stanna és Panna című előadásuk.) Tárnok Marica a burjánzóbb, dominánsabb alkat, Sz. Nagy Mari a csendesebb, visszafogottabb. Ő szavak helyett sokszor hangszereken (ukulelén, furulyán) „szólal meg”. Bár ő is folyamatosan reagál a gyerekek hozzászólásaira, Tárnok Marica az, aki interakciókat kezdeményezve ki is lép közéjük.

Az előadás alapvetően Kányádi Sándor téli verseire épül, de elhangzanak népi mondókák, népdalok is, például a lucálásos részben.

Az egymást követő apró jelenetek, játékok jó ritmusban követik egymást, végig lekötik a gyerekek figyelmét. Éppen az az előadás fő jellemzője, hogy nincs benne semmi bombasztikus, semmi szándékolt mutatvány. Egyszerűen csak hagyja hatni a verseket, a dalokat, látványban megteremti a kiindulópontot, és hagyja, hogy a gyerekek használják a képzeletüket. Mindez, a két színész hiteles és lankadatlan jelenlétével éppen elég ahhoz, hogy minden csinnadratta nélkül megszülessen egy csendes, lelket tápláló téli varázslat, az alkotókkal és a szülőkkel, kísérőkkel közös együttlét öröme.

Ha az évszak minden szépségét és erényét megidézik, a téli meséknek akkor is az a „sorsa”, hogy a tavasz vet véget nekik – és valahogy senki se bánja, hogy így történik. Nincs ez másképp a Jégvirág esetében sem. Előbb csak egy nagyobbacska hangvillában megbújó fecske próbálkozik a zord fagy megtörésével, majd jön egy jóval kisebb, ám eredményesebb hangvilla-pacsirta. De búcsúzóul megtanulhatunk még egy mondókát didergés ellen. Talán már nem lesz rá sokáig szükségünk az idén.    

 

Jégvirág / Marica Produkció

Téli meseelőadás Kányádi Sándor megzenésített verseivel.

Játsszák: Sz. Nagy Mari és Tárnok Marica.

Zene: Buda Gábor.

Művészetek Palotája, Üvegterem, 2024. január 27.