Kutszegi Csaba: Ha nincs háború, nincs haszon

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei / Nemzeti Színház /

… az emberiség ontológiai kelléke a folyamatos (kisebb-nagyobb szünetekkel megszakított) háborúzás.

Ha alaposan, aprólékos részletességgel végig akarnám elemezni Theodórosz Terzopulosz Kurázsi mama és gyermekei-rendezését, minimum egy hosszúpolcnyi könyvsort kellene teleírnom. És előtte nem ártana megnéznem még vagy nyolcszor-tízszer az előadást, amelynek következetesen végigvitt alapeszméje világos és könnyen érthető ugyan, de a megvalósítás mikéntje, főleg a szerteágazó, dús látványvilág keltette végtelen asszociációk lehetősége igencsak megterheli a nézőt – és ezáltal nehezíti az értő befogadást.

És nem csak a látványvilág… Minden egyes szereplő megjelenése, megszólalásuk, akcióik, játék- és énekmódjuk megannyi kérdést vet fel, hozzátesz valamit az egészhez, a maga módján újabb és újabb üzeneteket fogalmaz meg. Fontos a kimondott szó is, de az előadás főhangsúlya a szövegen túli hozzáadott érték, a plusz tartalom – elvont, realitáson túlmutató, jelképekkel operáló, abszurditásig felfokozott – megjelenítésén van.

net Kurazsi 2 errifoto 3760Schnell Ádám és Szűcs Nelli / Fotók: Eöri Szabó Zsolt / A fotók forrása a Nemzeti Színház honlapja

A II. Világháború hajnalán írt darab nem misztikus előérzet, nem is az első, Nagy Háború tanulságait összegző mű, hanem minden háborúk abszurd idiotizmusát, főként annak emberi erkölcsre, morálra tett hatását feltáró, a józanságra és értelemre apelláló (epikus) színházi prezentáció. A legkisebb mellékszereplőtől a címszereplőkig minden karakterben megfigyelhető, hogyan deformálja a háború az emberi agyat. Nem véletlen a 17. századi történelmi környezet: a harmincéves háború tág, emberöltőnyi időkeretet biztosít arra, hogy alaposan megszemlélhető legyen a háborúhoz alkalmazkodó, túlélni, élni akaró ember agyának végzetes eldeformálódása. Kétségtelen, hogy a jelenség napjainkban, térségünkben is aktuális. De a rendező direkt nem aktualizál. Pontosan azért nem, mert a kérdés évszázadok óta ugyanúgy aktuális, ahogyan napjainkban is az. A lét és alkalmazkodás a folyamatos háborús pszichózisban minden bizonnyal az emberiség sui generis jellemzője (állatnál, növénynél, gombánál nincs ilyesmi, mert – jelenlegi tudásunk alapján – a felsoroltak nem tudnak emlékezni és előre gondolkodni, félni). Mondhatnánk úgy is: az emberiség ontológiai kelléke a folyamatos (kisebb-nagyobb szünetekkel megszakított) háborúzás.

Mindezt Brecht előtt és után is már igen sokan megfogalmazták. A Kurázsi Nemzeti színházi előadásán a rendező célja nem is e gondolatok újrahangsúlyozása, hanem felidézésük hatásos módjának megtalálása, felmutatása. Ezt a célt Terzopulosz kétségtelenül megvalósítja. Csak az a kérdés, mennyire talál értő fülekre, partner befogadókra. Az alapeszme tehát érthető, törekedett is rá a rendező, hogy érthető legyen, hiszen még a próbaidőszakban ezt nyilatkozta: „Ebben az előadásban nincsenek rejtett lapok, minden kártya az asztalon van. Ez a brechti alap.” És valóban: egy kicsit sem kell találgatnunk, vajon miről akar szólni az előadás, de ha mégis elveszítenénk a fonalat, megsegít a Halál / Mesélő figura szövege és/vagy éppen zajló aktuális akciója: a Bordás Roland által – Cipollából, a Kabaré-film Ceremóniamesteréből és persze a Mester és Margarita Wolandjából – kitűnően összegyúrt, de azért abszolút eredeti alak szabályosan keretet, értelmet és folyamatos izgalmat teremt, nyújt az előadásnak. És van még egy fő igazodási pont: a Szűcs Nelli játszotta Kurázsi mama.

net Kurazsi 2 errifoto 3829Szűcs Nelli

Szűcs mint egy (háborúban) csapdába ejtett Ősanya küzd, harcol, vergődik, ő sem hamiskártyás: minden asztalon fellelhető kártyát nyíltan megjátszik. Ha kell, implicite katarzist ígérve, félelmet és részvétet kelt, utána rögtön brechtien elidegenít, mindent kockára téve üzletel a haszonért, miközben anyaoroszlánként igyekszik védelmezni gyermekeit. Végig a Halállal közös utakon jár-kel. Nemcsak a hatás szempontjából, érzelmileg kulcsfigura, hanem az abszurd, értelemmel elfogadhatatlan ellentmondást is ő testesíti meg: ha nincs háború, nincs üzlet sem, nincs miből élni.

Értjük tehát, hogy mit akar mondani az előadás, de egy másik ellentmondást nehéz nézőként feldolgozni: azt, hogy ti. megértjük azt, hogy mit, de nehezen tudjuk befogadni a hogyant. Ez a Kurázsi egy kicsit sem nézőbarát előadás, és nem elsősorban azért, mert brechti. Hanem leginkább azért, mert igen elvont síkokban folyamatosan igen elvont, szürreális-irreális-szimbolikus, jelentéssel bíró képek, akciók, tárgyak, eszközök, személyek, hangulatok, izeg-mozognak, akcióznak, jönnek-mennek a szemünk és a figyelni igyekvő értelmünk előtt – többlet- vagy más jelentést kölcsönözve a hallhatónak, azaz alátámasztják vagy elemelik a felhangzó szöveget, vagy éppen ellentmondva neki, annullálva annak elsődleges értelmét, leváltják, ejtik, háttérbe szorítják. És mindehhez nagyon sokszor hangok, zörejek és minőségi muzsika is társul (ez utóbbival kapcsolatban meg kell említeni a Gregorio Allegri Miserere mei, Deusából hosszan idézett részleteket és a Szilágyi Ágota játszotta Parasztasszony gyönyörű siratóénekét).

net Kurazsi 2 errifoto 3392

Theodórosz Terzopulosz azt is nyilatkozta, hogy „…Brecht eredeti szándéka szerint ez egy néphez szóló mű, ehhez alkalmazkodom én is. Szentpéterváron hét éve van műsoron a Kurázsi-rendezésem, és ugyanolyan sikerrel megy, mint kezdetben, mert tiszteletben tartottam, hogy ezzel a darabbal a széles közönséget kell megszólítani.” Kíváncsi vagyok, nálunk hány évet él meg ez a Kurázsi. Én abszolút drukkolok neki, mert a benne rejlő színvonalas, kidolgozott, helyenként harsány, de mélységében is kifinomult színházművészetet kifejezetten nagyra értékelem, és kicsit sem bánnám, ha ez a fajta, a Nemzeti Színház által preferált „költői színház” nálunk nagy tömegeket vonzana. Pláne napjainkban, amikor a „kisrealizmus” minden szerethetősége mellett (legalábbis ideiglenes biztosan) az aktuális színházi útkeresésben elavulni látszik. (Igaz, kínálkozik helyette a „szuperrealizmus”: az autobiografikus színház – de erről szólva, már két hosszú polcot kellene teleírnom.)        

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

Látvány: Theodórosz Terzopulosz. Hangtervező, zeneszerző: Panayiotis Velianitis. Dalok: Paul Dessau. A dalbetéteket fordította: Nemes Nagy Ágnes.

Zenei vezető: Vitus Eszter. Tolmács: Panagiota Lotsou. Dramaturg: Szabó Réka / Kozma András. Súgó: Kónya Gabi. Ügyelő: Géczy István, Lencsés István.

Rendezőasszisztens: Vida Gábor. Rendező: Theodórosz Terzopulosz.

Szereplők: Szűcs Nelli, Schnell Ádám, Varga József, Bordás Roland, Herczegh Péter, Kovács S. József, Polyák Anita e.h., Kiss Anna Gizella e.h., Tóth László, Mészáros Martin, Madácsi István, Szilágyi Ágota, Nagy Mari. Zenekar: Vitus Eszter – zongora; Pirisi Máté – klarinét; Kurucz Levente / Kormányos Gergő – klarinét; Standovár Mátyás / Turboly Roland – dob. Katonák – a Szent István Egyetem Rippl Rónai Művészeti Karának színész hallgatói: Bognár Bence János, Ionescu Raul Gabriel, Jakab Tamás, Juhász Péter, Kerék Benjámin Dominik, Séra Dániel, Wettstein Márk.

Nemzeti Színház, Nagyszínpad, 2024. január 28.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu