Turbuly Lilla: Jövőt temetünk

Robert Icke: Oidipusz / Radnóti Színház

…saját ambíciói mellett népe boldogulása is fontos neki. Magabiztos, lelkes, hisz az elveiben és hisz a győzelmében.

Mire elég két óra? Például arra, hogy összeomoljon egy család élete, plusz nem mellesleg átrendeződjenek egy ország politikai-hatalmi viszonyai. Az Oidipusz esetében egy rövid visszatekintést leszámítva a játékidő megegyezik a dráma cselekményének idejével. Szikszai Rémusz rendezésében a real time-ra a színpad hátterében pulzáló óra emlékeztet.

Robert Icke (1986) angol drámaíró és rendező sorra adaptál klasszikus drámákat mai környezetbe. Így tett az Oreszteiával, a Stuart Máriával vagy a Ványa bácsival is. Legfrissebb munkája az Oidipusz, amelynek hazai ősbemutatóját a Radnóti Színházban tartották.

417492132 802040445287732 7803166876197915594 nFotók: Dömölky Dániel

Egy ilyen ismert alaptörténet esetében a néző a mai áthallásokra koncentrál, főleg ha (mint ebben az esetben) a keret, amelybe a játékot helyezték, nagyon is rímel a hazai közéleti mindennapokra. Miközben szó sincs direkt politizálásról, más országokban a néző valószínűleg ugyanígy belelátná a játékba az ottani közéleti konfliktusokat, botrányokat. Egy választás finisében vagyunk ugyanis, a voksolás napján, Oidipusz kampányirodájában. Főhősünk utolsó kampánybeszédében átláthatóságot és nyílt lapokat ígér, köztük azt is, hogy nyilvánosságra hozza születési anyakönyvi kivonatát. Mi tudjuk, amit ő nem: hogy ezzel eldöntötte a tragédiához vezető dominósor első elemét. Van azonban egy lényeges különbség a mai, kiélezett politikai adok-kapokban sorra napfényre kerülő családi és közéleti aknák és Oidipusz titka között: ő nem is sejti a valódi származását, sem azt, hogy tudtán kívül apja volt az, akit fiatalon autóval elgázolt, és hogy anyját vette feleségül. Esetében a vak végzet dönt, nem beszélhetünk személyes felelősségről (az autóbalesetet tekintve persze valamennyire igen), vagy arról, hogy felmenői bűneivel ne akarna szembenézni.

418799578 802040365287740 8802677719033012866 nPál András és Kováts Adél

Oidipusz Pál András alakításában olyan politikus, akire talán szavaznánk is, akinek elhisszük, hogy saját ambíciói mellett népe boldogulása is fontos neki. Magabiztos, lelkes, hisz az elveiben és hisz a győzelmében. De legfőképpen szerelmes a feleségébe, ahogy a felesége is belé. Szikszai Rémusz rendezésében ez a szerelmi szál, a házaspár között meglévő erotikus vonzás igen hangsúlyos. A Jokasztét játszó Kováts Adél az előadás elején egy házasságában kiteljesedett, három felnőtt gyerekük (Iszméné ebből a változatból kimaradt) mellett is rendkívül energikus, játékos, csábító feleséget formál. Aki mindenben társa a férjének, együtt csinálják végig a választási kampányt is. Ebből az abszolút nyertes alapállásból zuhan a semmibe, és jut el megrázó monológjáig, amelyben Oidipusz fogantatását, születését és útjára bocsátását mondja el, majd innen az elviselhetetlen igazság okozta traumán keresztül az öngyilkosságig. Kováts Adél ennek az ívnek minden pontján hiteles és meggyőző, nagy formátumú alakítást látunk tőle.

Oidipusz és Jokaszté kettőse mellett mindenki más némileg mellékszereplővé válik. Persze vannak emlékezetes felvillanásaik, jeleneteik, ahogy például Kozma Veronika hangot ad a lázadó kamasz Antigonének, vagy Martin Márta az Oidipuszt folyamatosan megszólító, de meghallgatásra nem találó (nevelő)anya szerepében. Berényi Nóra Bianka néhány gyors felvillanásból is megrajzolja a főnöke iránt rajongó, lelkes titkárnőt. Mindenki a helyén, a Radnótiban megszokott színvonalas társulati összjáték kifogástalanul működik, de most minden és mindenki a két főszereplő körül kering.   

419329364 802040408621069 7171181113127245837 n     

Egy olyan ismert alaptörténet esetében, amilyen az Oidipuszé, a nézők többsége ismeri a végkifejletet. A szöveg (Upor László fordításában) erre egy kicsit rá is játszik néhány olyan elejtett félmondattal, amelyben a még gyanútlan szereplők tudtukon kívül kimondják az igazságot. Mint amikor Jokaszté fiamnak szólítja a férjét. A tragikus végjátékra is számítunk, ami meglephet benne, az a hogyan, a megjelenítés módja, amiről spoilerezés nélkül csak annyit mondhatunk, hogy festő ecsetjére illően látványos és drámai, a szerelmi súlypontot itt is hangsúlyozó megoldás.

Ezúttal a színház díszletezői is szerepet kaptak: több részletben pakolják ki a paravánokkal és óriásplakátokkal („OID – Jövőt teremtünk!”) teli kampányirodát. Ahogy tárul fel a múlt, úgy tűnik el a díszlet túlnyomó része, és úgy kap egyre nagyobb figyelmet a fogyó időt mutató óra. Így lesz a jövőteremtésből jövőtemetés. Mindezt pedig végignézi a következő generáció, akit az előadás elején és végén egy szemlélődő, a felnőttek világára koraérett, kiábrándult tekintettel ránéző fiú (a bemutatón a rendező fia, Szikszai Gáspár) képvisel.

Robert Icke: Oidipusz / Radnóti Színház

Fordította: Upor László

Játsszák: Pál András, Kováts Adél, László Zsolt, Martin Márta, Schneider Zoltán, Berényi Nóra Blanka, Bálint András, Kozma Veronika e.h., Kuttner Bálint, Major Erik, Gazsó Görgy, Szikszai Gáspár / Varga Frigyes.

Valamint: Balogh András, Németh József, Szabó Sándor és Vagány Attila.

Dramaturg: Hárs Anna és Szikszai Rémusz. Díszlet: Zöldy Z. Gergely. Jelmez: Szelei Mónika. Media design és pártarculat: Varga Vince. Ügyelő: Kónya József. Súgó: Farkas Erzsébet. A rendező munkatársa: Ari Zsófi. Rendező: Szikszai Rémusz.

Radnóti Színház, 2024. március 3.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu