Ödön von Horváth: Karoline és Kasimir / Budaörsi Latinovits Színház /

Hegymegi Máté fenti darabból készült gondolatgazdag rendezésének fő témája az evolúció kritikája.

Karoline egész rendes lány. Kasimir egész rendes srác. A jegyesek szépreményű kapcsolatából, bár egymásnak lettek teremtve, nem lesz esküvő.

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című népszínjátékának előadásai azért gyakoriak színpadjainkon, mert a rövidke, filmbéli snittekre emlékeztető jelenetek pontosan ábrázolják az emberek közötti, folyamatosan változó kapcsolatokat. A kesernyés színművet az áttűnő hangulatok, amelyekben a groteszk báj, a dráma és a humor megfér egymás mellett, szintén vonzóvá teszik. A két szerelmes története hátterében az anyagi javakat és a társadalmi rangot minden másnál előrébb helyező társadalmi tabló a jelenkor színpadi meghosszabbítása. Ráadásul fél tucat hasonló súlyú szerepet kínál a színdarab a bemutatóra vállalkozóknak. Egy olyan erős társulatnak, mint amilyennel a Budaörsi Latinovits Színház rendelkezik, izgalmas kihívás a Kasimir és Karoline.

Hartai Petra / Fotó: Borovi Dániel

Hegymegi Máté fenti darabból készült gondolatgazdag rendezésének fő témája az evolúció kritikája. Az előadás ábrázolta szigorúan rétegzett társadalom az egyedfejlődés különböző fázisait mutatja. Minél feljebb haladunk a piramisban, annál több konform, a társadalomba illeszkedni kívánó embert találunk, de az önfeledt boldogságot minden civilizációs máz ellenére az irracionális, a megfejthetetlen szerelem jelenthetné.

A társadalmi piramis legalján a darabbéli fesztiválon fellépő torzszülötteket láthatjuk. A Torzszülöttek nevű együttes tagjai (az élőzenéért is ők a felelősek) alakította rémisztő majmok kezdetben négy lábon másznak. Majd botra támaszkodva emelkednek két lábra. Reiter Zita, Simon András és Tóth Norbert jelenete keresztmetszetét adja az előadás egészének. A civilizációs máz ugyan még nem látszik figuráikon, de közvetlenül egy nemi aktus előtt fejeződik be a jelenet.

Az egyedfejlődés soros szintjén a Sas Zoltán játszotta Franz áll. A zsíros hajú, borotválatlan férfi köztörvényes bűnözőként próbál túlélni az élet dzsungelében. Sas (majomként!) két lábbal ugrik fel a színpadra, mégis kevés sikerrel vészeli át a megpróbáltatásokat, hiszen börtönbe kerül. Eggyel feljebb két korosodó, jó anyagi viszonyok között élő élvhajhászt találunk. Mertz Tibor és Ilyés Róbert szuggesztív duója a burleszk és a bohóctréfa eszközeivel járja a különleges, két emberre szabott haláltáncot. Rauch és Speer minél részegebb, annál többet csetlik-botlik. Amikor a legnevetségesebbek, akkor igazán félelmetesek.

Bohoczki Sára és Fröhlich Kristóf / Fotó: Borovi Dániel

A piramis csúcsán a két szerelmes helyezkedne el, ha szerelmük beteljesülne, ám ez nem történik meg.

Hartai Petra csupa megtorpanó indulat és érzés. Karoline-ja kemény és állhatatos, hiszen a szakítás után flörtölni kezd a fesztivál mulatozó vendégeivel. Csak látszólag felejt hamar, hiszen alkalmat keres a visszatérésre. Később nem tud uralkodni magán. Hartai azért meggyőző, mert árnyalataiban láttatni képes Karoline szinte pavlovi reflexeit. Ahogy megpillantja Kasimirt, nem tud parancsolni a lábának, alig várja, hogy odaléphessen a szeretett férfi közelébe. Egyébkor szinte ellenőrizhetetlenül mozdul, moccan a rakoncátlan felsőtest, az irány adott, de a mozdulat a visszajelzés, a fogadóképesség hiányában elhal. A fizikai kontaktus végül nem történik meg, vagy ha igen, Kasimir durván és kíméletlenül löki el magától a lányt. Hartai játékát látva érthető, hogy miért cserélték meg az alkotók a szereplők nevének sorrendjét az előadás címében.

Kasimirt Fröhlich Kristóf alakítja. Szerepformálása a szövegmondásra épül. A kezén az elegáns sofőrkesztyű (jelmez: Pető Kata) jele az egykor volt szép napoknak. Az autóvezetői állását frissen vesztett fiatalember utolsó szalmaszálként kapaszkodik menyasszonyába, ezért ő tűnik gyengébbnek a nemek csatájában. Később érezhető, hogy a fiatalember tényleg nem ismer bocsánatot, képtelen a váltásra, hiszen végérvényesen elengedi Karoline kezét. Kasimir monológja a kozmikus magányról a legihletettebb pillanatok közé tartozik.

Fotó: Borovi Dániel

Nem kell sok ahhoz, hogy a paradicsom kapuja örökre bezáruljon mögöttünk. Nagy a baj világgal, ahol már a szerelem sem hoz megváltást. Húzós, spúros előadás lett az eredetileg az 1930-as években játszódó színdarabból. A jelenkorba helyezett történet szövegkönyvét Gáli József fordítása alapján Zsigó Anna és Hegymegi Máté jegyzi. A Karoline és Kasimir nem könnyű színházi falat, mert nem kínál kikapcsolódást, hiszen a szereplők visszavonhatatlanul magányosak, és ezt nem könnyű nézni. Hegymegi rendezése nem az alapszöveg hangulati, stílusbéli sokféleségével hat a publikumra, sokkal inkább a következetes gondolatisága miatt.

Ödön von Horváth: Karoline és Kasimir

Játsszák: Hartai Petra, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Sas Zoltán, Bohoczki Sára, Takács Katalin, Ilyés Róbert, Mertz Tibor, Szőts Orsi, Koós Boglárka.

Dramaturg: Zsigó Anna. Díszlettervező: Antal Csaba. Jelmeztervező: Pető Kata. Világítás: Hegymegi Máté, Sokorai Attila. Zeneszerző: Urbán Kristóf. A rendező munkatársa: Szekeres Vanda. Ügyelő: Urbanek Attila. Súgó: Szabó Brigitta. Rendező: Hegymegi Máté.

Budaörsi Latinovits Színház, 2024. október 13.