Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Nemzeti Színház

A zene és a humor minden bizonnyal segíti a befogadást. Ez a megközelítés működni látszott azon a vasárnap délutánon is, amikor zömében középiskolásokkal együtt néztem az előadást.

Vidnyánszky Attila többször is hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Színház repertoárjában ott kell lennie mind a három nagy nemzeti drámánknak, a Bánk bánnak, Az ember tragédiájának és a Csongor és Tündének. A Bánk bán harmadik Nemzeti színházi változata után most a Csongor és Tündével duplázott: a 2016-ban bemutatott, és azóta is műsoron lévő prózai előadás mellé Szarka Tamás közreműködésével megszületett a zenés változat. Ezzel elsősorban a fiatal közönséget célozta meg, ahogy ezt egy interjúban el is mondta, hozzájuk akarta közelebb hozni Vörösmarty művét, amely nem tartozik a könnyű és kedvelt kötelező olvasmányok közé.

Fotók: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Úgy is indul, mintha Csongor éppen a drámát tanulná mai környezetben, egy lakótelepi félszobában. Látjuk körülötte a várost: a légkondis vagy muskátlis ablakokat, a boltot, ahol rapszodikusan működik az üvegvisszaváltó, a játszóteret, melynek körhintája már a hármas utat és az ördögfiókákat előlegezi. Az almafa itt egy szobai bonsai nagyságára zsugorodott, a téren három csuklyás suhanc garázdálkodik. Innen érkezünk meg egy letisztultabb, elvontabb térbe, de a térhasználat végig dinamikus marad, az előadás sokat használja az emelőket és süllyesztőket, így jelezve a világok közötti átjárást, a színészek pedig többször is kilépnek a színpadról, Balga például a karzatot a zsöllyétől elválasztó párkányon egyensúlyozva keresi Böskét.

Séra Dániel és Polyák Anita

Az előadás, ami a prózai részeket illeti, megtartja Vörösmarty nyelvét, abba csak néhány mai kiszólás, utalás vegyül, főleg Balga szájából. És még sokszor a színészek dikciója is hangsúlyozza a szöveg veretességét: Csongor és Tünde is szaggatottan, kis szüneteket tartva, a verses formát kiemelve szól egymáshoz, ennek a szövegmondásnak azonban van némi távolságot tartó hatása is. Erénye az előadásnak, hogy valamennyi szereplő tisztán, érthetően beszél, ami ennél a szövegnél különösen fontos. A dalokba eredeti Vörösmarty-sorokat vegyítenek, de túlnyomó részt új szövegek születtek hozzájuk. A busó rappernek öltöztetett ördögök valóban rappelnek, a zenei anyagból kiemelkedik az Éj királynőjének dala Tabajdi Anna előadásában. Ebben a jelenetben jelmeze is királynői, megszólalása korábbi néma jelenléte után még hatásosabb. Berzsenyi Krisztina jelmeztervező a többiek öltözetét is igen jól eltalálta, sok a magyaros motívum, de visszafogott, letisztult alapanyagot díszítenek. Apró, extravagáns ötletekkel is jellemez, Mirigyet például egy csontvázmintájú felsővel.

Katona Kinga és Juhász Péter

A látványt vetítésekkel egészítik ki, ez azonban inkább megbontja Fejes Szabolcs átgondolt, részletgazdag díszletének egységét, mintsem hozzátenne ahhoz.

Az ifjúságnak szánt előadás szereposztásában is eltér a szerephagyománytól. Megszoktuk, hogy Mirigyet csúnya öregasszonynak ábrázolják, itt azonban fiatal és szép. Miért is kötnénk a gonoszságot életkorhoz? Katona Kinga megformálásában egy rendkívül dinamikus Mirigyet látunk, kidolgozott motivációkkal. De megidézik a nagy elődöket, Gobbi Hilda Mirigye is megszólal egy pillanatra. Nagyon fiatal az Éj királynőjét játszó Tabajdi Anna, és a két főszereplő, a frissen végzett Juhász Péter és Battai Lili Lujza is. A könnyebb fogyaszthatóságot szolgálja az is, hogy Séra Dániel megformálásában Balga kiemelt szerepet kap, és vele nagyobb tér jut a humornak. Törekednek arra, hogy a bonyolultabb fordulatokat is egyértelművé, érthetővé tegyék, például amikor az egyik ördög Balgának öltözve megkörnyékezi Ilmát, megmutatják a megkötözött Balgát is. Polyák Anita Böske-Ilmája tenyeres-talpas földi asszony, akit azonban megérintett Tünde éteri világa, jól hozza ezt a kettősséget.

Battai Lili Lujza és Juhász Péter

A két főszereplő, Juhász Péter és Battai Lili Lujza helyzete nem könnyű, mert a hangsúlyváltoztatások kicsit elviszik róluk a fókuszt. Mirigy, Balga vagy az ördögök alakja markánsabb, erőteljesebb – néha úgy tűnik, mintha nem is Csongor és Tünde lennének a főszereplők ebben a történetben. Persze mégiscsak ők azok, akik a boldogságot és a szerelmet keresik, és a mérleg nyelve helyrebillen, például, amikor Battai Lili Lujza az Éj királynőjével közös jelenetben kap hangsúlyos (jelmezével is megerősített) jelenlétet. Ezzel a lehetőséggel szépen él. A tündéri szerelemkeresés mellett Bubik Réka érzékeny, szép játékkal mutatja meg az első felvonás végén a nagyon is földön járó Ledér tiszta vágyakozását.  

Tabajdi Anna

Összességében látványos, jól követhető junior változat született. (Igaz, ez utóbbit azoktól a diákoktól is meg kellene kérdezni, akik még nem olvasták a művet.) A zene és a humor minden bizonnyal segíti a befogadást. Ez a megközelítés működni látszott azon a vasárnap délutánon is, amikor zömében középiskolásokkal együtt néztem az előadást. Csak egy, a trendi külcsínen megütköző nagypapa mondta az unokájának, hogy szerinte Vörösmarty forog a sírjában.      

Winkler Tamás Ábel, Bubik Réka és Krauter Dávid

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Játsszák: Juhász Péter, Battai Lili Lujza, Katona Kinga, Polyák Anita, Séra Dániel, Krauter Dávid, Jakab K. Tamás, Winkler Tamás Ábel, Bubik Réka, Tabajdi Anna, Noé Zoé, Marton John Tharun, Belinszki Bernárd.

Zene: Szarka Tamás. Díszlet: Fejes Szabolcs. Jelmez: Berzsenyi Krisztina. Videó: Gombos Ágnes. Hangszerelés, stúdiómunkák: Farnbauer Péter. Ének: Holocsi Krisztina. Ügyelő: Ködmen Krisztián, Csasztvan András. Korrepetitor: Vitus Eszter. Súgó: Gróf Kati. Rendezőasszisztens: Kernács Péter. Rendező: Vidnyánszky Attila.

Nemzeti Színház, 2025. november 30.