Marica Produkció: Váratlan vendég

Tárnok Marica előadásainak ereje abban a hitelességben van, ahogy egyszerre képes önmaga maradni és az általa játszott mesehőssé átlényegülni. 

Tárnok Marica és alkotótársai ezúttal egy ősi perzsa meséből készítettek előadást, amely amennyire régi, éppen annyira időszerű. A mesét az iráni származású társrendező, Sinai Samira hozta magával a gyerekkorából.  Örök kérdésekkel foglalkozik, hiszen mindig is voltak vándorok, menekülők, otthontalanok; azok a szerencsések pedig, akik házzal és hazával bírtak, mindig is megküzdöttek azzal a dilemmával, hogy kit engedjenek oda be és kit ne, hogyan húzzák meg a belső és külső határaikat.

A témához illően az előadás is érezhetően vándorlásra készült, hogy bárhol eljátszható legyen. Tárnok Marica anyókája egy bőrönddel érkezik, és ahogy később kiderül, ebben a bőröndben és a rajta lévő nagy vállkendőben egy egész világ és egy kis otthon rejtőzik. Egy tálcányi szőlőszemmel és a közös evés gesztusával közelít a vasárnap délelőtti matinéelőadás kissé megilletődött közönségéhez. Ahogy lassacskán fogynak a szőlőszemek, úgy születik meg az a közösség, amelyben a mesélő és a mesét hallgatók egy kört alkotnak.

Az előadás imázsképe / A fotó forrása a Marica Produkció

A mese maga is egy anyókáról szól, és tulajdonképpen nagyon egyszerű. Egy nagy viharban sorban bekéretőznek hozzá a fészek vagy más búvóhely nélkül maradt, csapzottra ázott állatok, és bár a kicsi házban éppen, hogy elférnek, ő mindenkit befogad. Aztán a vihar múltán felmerül a kérdés, hogyan tovább, menjen mindenki az útjára, vagy találjanak végleg otthonra az anyókánál.  

A bőröndből lesz az anyóka házacskája, maga az anyó egy ujjra húzott babafejből és némi textíliából, a vendég állatokat pedig tárgyanimációval jelenítik meg. Mindehhez némi zero waste gondolat is társul: a mesélő ugyanis elmondja, hogy az útja során talált, kidobott tárgyakat gyűjtögette össze. Apró csészéből veréb, teáskannából tyúkanyó, egy műanyag szatyorból és egy kifliből tehén – a varázslat működik, Tárnok Marica kezében a tárgyak belülről is megmozdulnak. A befogadás dramaturgiája az ismétlésre épül: újra és újra kopog valaki, az anyóka a lámpájával elindul megnézni, ki lehet, majd előkerül egy újabb tárgy, és a közönség egyre jobban várja, találgatja, ki lesz a kis ház következő lakója. A Balázs Boróka Anna által tervezett díszlethez hozzátartozik egy terjedelmes perzsaszőnyeg, amely annyira hívogató, hogy egy kislány nem is tud ellenállni, folyton belép a játéktérbe. (Tárnok Marica nagyon jól reagál ezekre a szintén ismétlődő helyzetekre, de itt azért felmerül a kérdés, vajon miért nem tudja egy szülő megkülönböztetni a színházat a játszóháztól, és miért hagyja, hogy a kisgyereke folyamatosan a meséből való kilépésre kényszerítse a színészt.) 

A fotó forrása a Marica Produkció

Ha Tárnok Marica öltözete a mese hazájának megfelelően Perzsiát idézi is, a keleti népmeséhez nagyon szépen illik a Hej tulipán, tulipán… kezdetű, többször is felcsendülő magyar népdal, és a sokaknak ismerős Tulipánból paprika, paprikából Jancsika… mondóka a hozzá tartozó hajtogatós játékkal. A szálak és a kultúrák összeérnek.  

Tárnok Marica előadásainak ereje abban a hitelességben van, ahogy egyszerre képes önmaga maradni és az általa játszott mesehőssé átlényegülni. Erre szoktuk mi, kritikusok jobb híján azt mondani, hogy önazonosan létezik a színpadon. Sőt, nem is „csak” a színpadon, hanem minden olyan térben, ahová elviszi azt az egyszerű, természetes eszköztárat, amelyből meg tudja teremteni a mese kereteit, legyen szó egy osztályteremről vagy más ad hoc játéktérről. És képes közvetíteni azokat a kimondva egyszerű és triviális, általa átadva mégis érvényes üzeneteket, amilyen például ebben a mesében az, hogy segítsük, ha kell, fogadjuk be a bajba jutottakat. A mesében persze ez jóval egyszerűbb, mint a nagyon is ellenkező irányba menő életünkben. Írom ezt éppen egy nagy, az országot részben megbénító (természeti) vihar idején. És akkor még a társadalmi viharokról nem is szóltam. Felnőttként nem nagyon bízunk benne, hogy a mese végén a kis bőröndjét összecsomagoló, éjszakára magának szállást kereső nénét befogadja valaki. A gyerek nézők viszont egészen biztosan befogadták ezt a mesét a maguk belső világába.              

Marica Produkció: Váratlan vendég

Előadó: Tárnok Marica.
Jelmez: Sinai Samira. Díszlet: Balázs Boróka Anna. Zenei munkatárs: László Lilla. Rendező: Tárnok Marica és Sinai Samira.

Művészetek Palotája, Zászlótér, 2026. március 22.