Tarnóczi Jakab: Rekviem / Katona József Színház /

…tulajdonképpen Csehov szelleme kísért a színpadon, kallódó, boldogságot kereső, egymás mellett élő, kapcsolódni mégsem tudó emberekkel.

Lassan megszokjuk, hogy a Katona József Színházban felcserélődtek a szokásos „nagyszínpadra a nagy öregek, a kamarába a fiatalok” előadás-leosztások, a fiatalok belakták a nagyszínpadot, az idősebb generáció a Kamrában rendez, a nagyon kezdőknek pedig ott van a Sufni. Így volt ez az idei évad utolsó premier-hétvégéjén is: míg Ascher Tamás a Kamrában rendezte Harold Pintert, Tarnóczi Jakab a nagyszínpadon saját magát, vagyis az általa írt darabot.

Tarnóczi Jakab kísérletező, a nézőkkel új viszony kialakítására törekvő színháza ezúttal azzal lep meg, hogy nem kinyitja azt a nézőtér felé, mint tette ezt korábbi előadásaiban, hanem éppenséggel üveg mögé zárja a színészeket, és így, mint egy különös akváriumban mutatja meg azt a 21. századi, Budapest belvárosi létezést, amire lehet azt mondani, hogy belterjes (mert bizonyos szempontból tényleg az), de lehet azt is mondani – ahogy kollégáknál ezt már olvastam is – hogy tulajdonképpen Csehov szelleme kísért a színpadon, kallódó, boldogságot kereső, egymás mellett élő, kapcsolódni mégsem tudó emberekkel. Az előadás egyik központi témája, a halál, egy szeretett családtag elvesztése pedig mindenkit érint.

Naszer Tamara, Borbély Alexandra, Szirtes Ági és Pálmai Anna / Fotók: Mészáros Csaba

A Rekviem lényegében egy családtörténet, amelyre három estén keresztül láthatunk rá. És hogy kire utal a cím, kiért szól a rekviem? Makláry Olgára, a család matriarchájára, a híres íróra, aki a maga nagyvonalú, megértő-megbocsátó módján szemléli utódait és a körülötte élőket. Kiegyensúlyozott, a földi örömöket nem megvető, egy megélt élet bölcsességét hordozó személyisége biztos pont ebben a bizonytalanul sodródó, tétova közegben. Tarnóczi Jakab egy interjúban elmondta, hogy a szerepeket a színészekre írta, közösen is alakítottak a szövegen, és ez a személyre szabott figyelem látszik is az írónőt alakító Szirtes Ági elegáns és emlékezetes játékán. Két gyermeke, a munkájában és az életében vajmi kevés örömet találó, a művészcsaládban kisebbségi komplexusokkal küzdő orvosnő (Pelsőczy Réka) és az apaszerepében, de egész valójában bizonytalan zenész fiú (Keresztes Tamás) az ő árnyékában él. Külföldről hazalátogató, rapid kapcsolatok között sodródó unokájának (Kanyó Kata) viszont ő a mentsvára. (Az előadásban e férfiak közül a Simon Zoltán által játszott érzelmes macsó jelenik meg.) Makláry Olgának vannak tisztelői (Borbély Alexandra a rajongás magasiskoláját játssza el Noémi szerepében), de a művészet és az értelmiség hatóköre azért igencsak korlátozott napjainkban: kis geg, hogy éppen Pálmai Anna (Szirtes Ági lánya) játssza Hajnát, aki sosem hallott Makláry Olgáról, ezért is kínos neki Noémi rajongása.

Lengyel Benjámin, Pálmai Anna és Kanyó Kata

Velük és körülöttük több kis történet fut párhuzamosan, az üveg mögé zárt, sörösládákkal bútorozott szórakozóhelyen, miközben szól a zene, mi pedig a színpad két oldalán kivetítve láthatjuk ennek a kavalkádnak egy-egy kiragadott jelenetét. A zene végig meghatározó szerepet tölt be, Mozart Requiemje mellett Purcell, valamint Bencsik Levente és Hunyadi Máté zenéjét játssza az előadásbeli zenekar (Lengyel Benjámin és Keresztes Tamás mellett a csellista Naszer Tamara és Hunyadi Máté is része a játéknak). A klasszikus és a kortárs zene szépen összesimul, fontos meghatározója az előadásnak.

Tarnóczy Jakab nem siet, időt szán ezekre a kis történetekre, amelyeknek lehet, nincs is dramaturgiai folytatásuk, egyszerűen csak megmutatnak valamit egy vagy több szereplő lényegéből. Ilyen, amikor Lengyel Benjámin egy potenciálisan halálos betegség tüneteit fedezi fel magán, a Pelsőczy Réka játszotta orvosnőtől pedig együttérzést nem, csak kelletlenül odalökött mondatokat kap. Később egy fél mondat utal csak rá, hogy nincs szó súlyos betegségről, kettejükről azonban sokat megtudunk.

Keresztes Tamás és Kanyó Kata

A harmadik felvonásra szemszöget vált az előadás, ezt az is jelzi, hogy lekerül az üvegkalitka, hangsúlyosabbá válik a fehér csempefal ridegsége, a fehér műanyag székekkel együtt akár egy orvosi váró vagy egy boncterem képét is beidézheti. Innentől Makláry Olga szemszögéből látjuk az eseményeket.  

Nehéz műfaj ez a videó-bejátszásokkal kevert, szimultán színház, igen nagy figyelmet és fegyelmet igényel a népes társulattól. Ők pedig magas szinten hozzák ezt a precíz összjátékot. Nézőként is el kell fogadni ezt a filmes-üveglapos színházat, de ha ez megtörténik, a három és fél órás játékidő meg se kottyan. 

Megoldást vagy lezárt történetet persze ne várjunk a végén, életszeleteket kapunk egy végtelenített generációs élet- és halálfolyamból, vigasznak pedig ott van a zene, és az új generáció ígérete.    

Hunyadi Máté, Keresztes Tamás, Kanyó Kata, Naszer Tamara, Borbély Alexandra, Pelsőczy Réka, Lengyel Benjámin és Simon Zoltán         

Tarnóczi Jakab: Rekviem / Katona József Színház

Játsszák: Szirtes Ági, Pelsőczy Réka, Kanyó Kata, Keresztes Tamás, Lengyel Benjámin, Borbély Alexandra, Pálmai Anna, Simon Zoltán. Hangfelvételen közreműködik: Ónodi Eszter.

Dramaturg: Varga Zsófia. Díszlet: Devich Botond. Díszlettervező gyakornok: Forgách Emma. Jelmez: Pattantyus Dóra. Jelmezkivitelező: Kovács Ildikó. Jelmeztervező asszisztens: Baranyai Marcell. Zeneszerző: Bencsik Levente, Hunyadi Máté. Koreográfia: Cuhorka Emese. Operatőr: Török Marcell, Kovács Bálint. Vágó: Nagy Réka. Fény: Pető Gergő. Súgó: Boncza Anita. Ügyelő: Valovics István. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Tarnóczi Jakab.

Katona József Színház, 2026. április 29.