Gerhart Hauptmann: Patkányok Emberek /

 …az a remek ebben az átdolgozásban, hogy miközben nagyon a mára reflektál, megőrzi az eredeti darab lényegét is.

Lecsupaszított, időtlen, háromszög alakú térbe helyezte Kálmán Eszter a játékot. Padlás, ahonnan nincs fel-, csak lefelé, ahol könnyű sarokba szorulni és onnan támadni (ahogy a patkányokról mondják), de azért kilépni – ahogy az előadás zárlata sugallja – talán lehet. Hauptmann drámája egy társasházban játszódik, ami az 1910-es években és ma is kiad(hat) egy társadalmi keresztmetszetet. Munkásemberek, értelmiségiek, művészek, lecsúszott egzisztenciák. És gyerekek. Jó helyre született szerencsések, szüleiktől szenvedők, kiszolgáltatottak.

Ezt a mini társadalmi laboratóriumot helyezte át Bíró Bence átirata a múlt század eleji Németországból a mai Magyarországra. És az a remek ebben az átdolgozásban, hogy miközben nagyon a mára reflektál, megőrzi az eredeti darab lényegét is. Egyik fókusza az anyaság, ezen belül is a béranyaság. (A meddőség, a lombikprogramok, valamint a béranyaság kérdéskörben néhány hónapon belül ez a harmadik premier, a Könnyűvel indul és a Mennyit adtál érte? után.)

Fehér Diana Aida és Bata Éva / Fotók: Dömölky Dániel

A másik történetszál a művészethez, ezen belül is a színház szerepéhez kapcsolódik. A színházigazgató (László Zsolt) és Erik, a teológusból színésszé válni akaró fiatalember (Szirony Kornél) vitájában kétféle színházeszmény csap össze: a hagyományos, hierarchiára épülő, a színházat szórakoztatásra és a patetikus érzelmek megélésére használó modell, és a színház mint társadalmi párbeszéd, stílusában pedig a mindennapi kommunikációhoz közelítő élet-kép. A színházigazgató nagyon nem jól jön ki ebből a párbeszédből. Már azt se nagyon érti, miért számít abúzusnak, ha a tanítványával kezd, de a legtisztábban a második felvonás kezdő jelenetében jön ki ez az ellentét, amikor a színészetet tanuló fiú a Nem tudhatomot mondja el korántsem tökéletesen, mégis átélhetően, igazul – miközben tanára egy egészen másfajta szavalást kérne rajta számon. A közönség az első mondatoknál még nevet a fiún, aztán rádöbben, hogy ez nem paródia vagy amatőrnek mondott csetlés-botlás, hanem a versmondóban visszhangzó költészet és valóság. A színházról szóló szövegbe bekerült néhány bennfentes utalás is, például pizzafutárból és büfésből lett igazgatókról, amelyeket nyilván csak a szakmabeliek értenek. A vidéki színházi lét keserveiről is hallunk az onnan épp szabadulni igyekvő színésznőtől. Azonban ez a szál is tágabb dimenziót kap a színházi belügyeknél, legalább annyira szól a generációk közötti szakadékról, anélkül, hogy maradi öregek és haladó fiatalok kettősségre egyszerűsödne.  

Schneider Zoltán, Fehér Diána Aida, Szirony Kornél, Gellért Dorottya, László Zsolt és Martin Márta

Alföldi Róbert rendezése a tér és időkoordináták újragondolása mellett tiszta helyzetekkel támogatja meg a színészeket, akik aztán együtt viszik a vállukon az előadást. Ha már generációkat emlegettünk: az idősebbek, a középkorosztály és a fiatalok itt példásan működnek együtt, és a remek összjáték mellett a néző néhány kiemelkedő alakítás emlékét viheti magával. Mindenekelőtt Bata Éváét, aki a kisfiát nemrég elvesztő, és most mindenáron gyerekre vágyó anyát, Henit játssza. Már az Angyalok Amerikában két részében és a Parasztoperában  láthattuk, hogy jelentős színésznővé érett, most pedig a kétségbeesett vágyakozás minden regiszterét eljátssza. Düh, könyörgés, rettegés és kevéske boldogság – plasztikusan, mértékkel, mindenféle manír nélkül tudja megmutatni az anya lelkiállapot-változásait. Válltartása, gesztusai, mimikája a piros-fehér tréningruhában vékony és szívós felkiáltójelként hatnak.

A Radnótiba vendégként érkező Tenki Rékának egy nagyjelenete van, egy jobb napokat látott, lezüllött, alkoholista anyát játszik, akit a házban grófnőnek hívnak, és maga is fenntartaná a renoméját, ha nem csúszna ki – sokszor konkrétan is – a lába alól a talaj. Egyszerre irritáló és szánni való asszonyt formál, úgy, hogy lássuk meg azt is, milyen lehetett a megzuhanása előtt. László Zsolt a színházigazgató szerepében túlmozgásos, mindent és mindenkit irányítani akaró (szín)házi zsarnok. Hogy azért van benne szív és humor is, abban a jelenetben bizonyítja, amelyben a közös képviselővel és a tanítványával eljátsszák a három királyokat a váratlanul meggyerekesedett családnak, Heninek, és az apaságba hirtelen csöppent, de nagyon helytállni akaró Palinak (Krisztik Csaba).

Tenki Réka

Hogy „ezek a fiatalok” egyáltalán nem vehetők egy kalap alá, nagyon eltérő életlehetőségekkel indulnak, arra jó példa Brúnó: Katona Péter Dániel megformálásában, maga a kallódó, sötét fenyegetés. A Szirony Kornél által játszott Erik szerencsésebb körülmények közül érkezett. Bár eleinte balfék lúzernek tűnik, egyre inkább kiderül, hogy nagyon is a helyén van az esze és a szíve. Ugyancsak végletes a két lányszereplő életútja: a színházigazgató lánya Fehér Diána Aida megformálásában igazi jókislány, aki azonban a szerelméért lázadni kényszerül. Gellért Dorottya Paulája mint a csapdában vergődő vad: Brúnóhoz hasonlóan sodródik, nem kívánt terhessége következményeitől retteg, a gyereket elengedni azonban nem tudja. Hatásos a jelenet, amelyben a gyámhivatal képviselője (Martin Márta) kivonva magát a konfliktusból, közömbösen csapja össze az aktáját, miközben a gyereket húzzák-vonják. És még mindig a fiatalok: Berényi Nóra Blanka a tanárával viszonyt folytató Alízt formálja meg figyelemre méltóan.

Az eredetihez képest alaposan meghúzott, feszes és lendületes játék végig leköti a nézőt. Hauptmann darabja huszonöt év után (akkor Valló Péter rendezésében játszották itt) új életre kel a Radnótiban. És a végére jut egy kis optimizmus is.             

         

Gerhart Hauptmann: Patkányok Emberek

Fordította és átdolgozta: Bíró Bence.

Játsszák: László Zsolt, Fehér Diána Aida, Szirony Kornél, Krisztik Csaba, Bata Éva, Katona Péter Dániel, Gellért Dorottya, Schneider Zoltán, Berényi Nóra Blanka, Martin Márta, Tenki Réka, Ökrös Eszter / Szcaurski Lana Glória.

Díszlet és jelmez: Kálmán Eszter. Dramaturg: Bíró Bence. Dramaturgasszisztens: Kesztler Orsolya. Ügyelő: Kónya József. Súgó: Farkas Erzsébet. A rendező munkatársa: Ari Zsófi. Rendező: Alföldi Róbert.

Radnóti Színház, 2026. október 28.