Szoboszlai Annamária: Térélmények
Új filmek: Barbara, David wants to fly, Messies, ein schönes chaos
Barbara gyakran premier plánban fényképezett arca az eseményeket kommentáló érzékeny rezdüléseké.
A Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Svájci Nagykövetség összefogásából idén tizenkét új németnyelvű nagyjátékfilm, és hat dokumentumfilm kerül bemutatásra a „Szemrevaló" elnevezésű fesztivál keretében. A 800 forintos jegyár csalogató, akárcsak a trailer. Üdítő, hogy készülnek életszagú, élet közeli, popcorn és literes papírpohárban kínált italok nélkül is élvezhető alkotások. Az egy hét alatt látható (volt) többek közt az Oscar díjra jelölt „Barbara". A Christian Petzold rendezte filmmel nyitott a fesztivál.
Barbara / forrás: www.barbara-der-film.de
NDK és NSZK. Két térrész, németek mindkét oldalon, csak épp a keletin az emberi élettel, az emberi gondolattal együtt a végbélnyílás is ellenőrzés alá kerül. Nem így a kályhacső... A fővárosból vidékre kihelyezett doktornő minden lépését árgus szemekkel lesik. Mit tett ez a kemény, feszes gerincű, szőke nő, amiért bűnhődnie kell? Ez a kérdés feszíti a nézőt mintegy a film feléig. Egészen addig, amíg a rendező a sejtető képekkel, a beszédes kompozíciókkal, egy pincejelenettel, a zárlatos konnektorral, a zaklató tisztekkel, a munkatáborból elszökött beteg fiatal lánnyal, a főhősnő sötétkékben játszó öltözékeivel, a szél rázta fákkal, az előttük tovazörgő biciklivel, no meg egy zacskónyi papírpénzzel fent tudja tartani a feszültséget. Aztán Christian Petzold rendező inkább mintha a bontakozó szerelem ábrázolása – és a kellemes esti tévéfilmek esztétikája – felé fordítaná a figyelmét. Nem mintha a szerelmen keresztül nem lenne megjeleníthető az abszurd, életidegen rendszer, amelyben az emberek a fal leomlása előtt élni kénytelenek. Nagyon is szimbolikus az idővel megszülető összetartozás-érzés, szerelem, különösen azért, mert a két szerető fél egyaránt orvos, az ember – és az emberen keresztül a társadalom – gyógyításáért felelős személy. De nem ártott volna némi mértéktartás a románc ábrázolásában. A doktornő volt kedvese, egy Nyugaton élő, jó módú férfi áll az egyik oldalon, a szabadság, a jómód, a határtalan lehetőségek oldalán. Kiderül, hogy tőle származik az a bizonyos pénzcsomag, mely a szökéshez szükséges. A másik oldalon a hivatást előtérbe helyező két orvos. Barbara gyakran premier plánban fényképezett arca az eseményeket kommentáló érzékeny rezdüléseké. A kórházat vezető, sorsával megbékélt főorvos (Ronald Zehrfeld) megnyerő, mackós alkata találó komplementere lehetne a szikár nőnek, de a meleg barna tekintetből hiányzik az átélt múlt, melynek következtében a megformált figura kevéssé hiteles. Így a film sem az egyén, sem a történelem szintjén nem vágja mellbe a nézőt, nem hagyja megmutatkozni a drámait. Megmarad a minőségi középszerben.
David Wants to Fly / forrás: www.davidwantstofly.de
A „David wants to fly" elgondolkodtató német dokumentumfilm a megvilágosodást hirdető vallási iskolák állam fölötti államot építő, profitorientált – sőt, a bekebelezett emberek szellemi kapacitása révén hatalomorientált – működéséről, térnyeréséről. A fiatal rendező David Sieveking névrokona, David Lynch nyomában elindul a megvilágosodás TM által hirdetett – fölöttébb drágán kövezett – útján. Aki kíváncsi rá, meddig jutott, az nézze meg a filmet valahol valamikor, már ha az egyes országok „raja"-i, felkent „TM királyai" szerét nem ejtik a betiltásnak. No, és érje be a „Radírfejjel", vagy más korai, TM-megvilágosodás előtti Lynch-mozival.
Szép kis káosz / forrás: www.fairandugly.ch
A „Szép kis káosz" címet viselő svájci dokumentumfilmet nézhetjük úgy mint egy betegség négy szemszögből bemutatott krónikáját. Akár. A Messy-szindrómások képtelenek úrrá lenni a káoszon, fogalmaz a szakirodalom. Egy vidéki gazdálkodó töméntelen mennyiségű gazdasági-, és más, hasznosnak ítélt gépet, eszközt halmoz fel. Minden megtalálható nála a régi Fiattól kezdve, a tyúkketrecként funkcionáló autóbuszig. Egy idős hölgy rádióműsorok magnófelvételeiből, kulturális magazinokból emelt falak közt él. Egy szerelőcsarnokban dolgozó férfi számára a milliónyi kulcs, szerkezet jelent örömet, egyébként meg szabadidejében a növények titkos életét tanulmányozza egy általa készített szerkentyű segítségével. Egy díszlettervező több, a felesége elől is eltitkolt bérelt pajtát tart fönn a teljesen „hasznavehetetlen" limlomlomok számára. A közös vonás, hogy környezetükben nincs rend, s hogy mindenkinek a terhére vannak. A velük folytatott beszélgetések-interjúk azonban több irányba terelhetik a néző gondolatait. Mi normális? Miért normális a fogyasztói társadalom következménye, a szeméttelep, és miért abnormális, ha valaki a mások által értéktelennek nyilvánított dolgokhoz kötődik, ha azokat újrahasznosítja? Hogyan helyezzük magunkon kívülre, magunktól messze – az anyagi formában is megmutatkozó – nem kívánt káoszt, s miért tartjuk borzongatóan szépnek, szinte kívánatosnak az emberi lélekben uralkodót? Vagy a művészi alakban megmutatkozót? Mi a káosz? És miért van kultusza? S legfőképpen, miért nem nevezzük nevén?
Örökmozgó Filmmúzeum, Művész mozi, 2012. október 4-10.