Hutvágner Éva: Napállatkák és zajgyerekek

Borbáth Péter – Remsey Dávid – Varsányi Péter: Sündör és Niru

Miről szól? Manószerű lények kószálnak egy zárt fantáziavilágban.

Az egyik hangokat gyűjt, a másik fényeket. A Sündör és Niru, azaz a hasonló néven 2015-ben kiadott gyerekkönyv alapján készült bábelőadás az Ódry Színpadon remek választás az alkotóktól. Egyrészt mert Varsányi Péter rendezése bátran és leleménnyel nyúlt olyan absztrakt fogalmak színpadi megjelenítéséhez, mint a hang és a fény bemutatása. Másrészt mert frissen és rengeteg humorral egy minden korosztálynak szerethető gyerekelőadást hoztak létre. Ami azonban igazán érdekessé teszi az előadást: az a képi jelrendszer, amely folyamatos utalásokkal, értelmezésekkel sűrűvé, szinte tapinthatóvá varázsolja ennek a különleges, Borbáth-féle fantáziavilágnak a működését. Vigyázat, dicsérő kritika következik!

sundor es niru 02
A Manna Produkció által elindított Ugródeszka Program, amelyben az SZFE végzős bábrendező szakos hallgatóinak egy-egy munkája látható, a magyar bábszínpadon eddig be nem mutatott darabokra koncentrál. Az eddig létrejött előadások, azaz a Gyásztánc (rendező: Lázár Helga) és a Rosalie elmegy meghalni (rendező: Szilágyi Bálint) előrevetítették azt az esztétikai és tartalmi sokszínűséget, ami már most kibontakozni látszik a sorozatból. A népmesei ihletésű árnyjáték, valamint az élet és halál témáját feldolgozó, marionett – színész kapcsolatára fókuszáló felnőttelőadás után a Sündör és Niru egy újabb oldalát mutatja fel a kortárs bábszínház sokoldalúságának.
Varsányi Péter rendezése ugyanis egy 2015-ös mesekönyv, a Borbáth Péter által írt és Remsey Dávid által illusztrált Sündör és Niru-gyerekregény adaptációja alapján került színre. Az elsőkötetes gyerekszerző műve a legjobb értelemben vett kortárs gyerekszöveg: rengeteg humor, ötlet, árnyalt kapcsolatok és fantasy-elemek adják a fő pilléreit. A gyönyörű kiadvány most méltó társára talált a bábszínpadban. A hatéves kortól ajánlott előadás amellett, hogy plasztikusan vette át a viszonyrendszert és a nyelvi lelemény legizgalmasabb momentumait, a bábszínház egyik legizgalmasabb kérdéskörébe vezet: a gyerekirodalmi illusztrációk és a színpad viszonyához.
Remsey Dávid illusztrációi katalizátorként működnek a kötetben. A sűrű képekké összeálló metszetek egy szürreális, idegen világot jelenítenek meg, kaleidoszkópszerű formákkal, csigaházhegyekkel és cukorházikókkal. (Kis bábtörténeti adalék, hogy Remsey Dávid a híres Remsey családnak a leszármazottja, melynek tagjai bábművészként tevékenykedtek 1934-től.) Badacsonyi Brigitta bábjai és Bobor Ágnes díszletei megőriznek valamit az illusztrációk elemeiből, a figurák megjelenéséből, ám inkább csak idézetként, hangulatként. Az előadáson azokból az elemekből kezd felépülni a látvány, amelyek a néző számára kapaszkodók lehetnek az egyébként szinte minden referencialitás nélkül működtetett csodavilágban. A manók nagy, hegyes fülét, a szereplők kalandozásának holdbeli táját sejttető jellegét emelik át. Azokat az ismerős elemeket, amelyek egy látványos csodavilág vizuális alappillérei, (máshonnan is) ismerős elemei lehetnek. Mankók, melyekkel egy működési elveiben ismeretlen alternatív világban támaszkodhatunk.

sundor es niru 01
Ami azonban erre épül, az új, szabad továbbgondolása a mesének. Sündör és Niru az SZFE-s bábosok elképzelésében két manóvá válik, az otthonuk egy kedves kert óriás gombákkal, szottyasztott gesztenye-édességgel. Bodor Panna dramaturg megtartja a varázsmeseszerű keretet. A segítők mind kedves alakok, sőt, menő, mai mesehősök: kóborállatszerű zajállatkák, hippinek tűnő erdőlakó manó, egy alkalommal még egy Yoda forma öreg segítő is előbukkan. Vándorútjuk egy labda elrepülésével kezdődik, a főszereplők kiugranak a Csillanó Fém Birodalmába. Odakint találkoznak a sok ismeretlennel: hangokkal, fényekkel, különleges teremtményekkel, a különleges világ még különlegesebb részeire jutnak.
Szinte kiált a bábszínpadért a szöveg: a néző nemcsak egyszerűen elfogadja, de kompakt jellemábrázolásként látja a szereplők különleges tulajdonságait. A figurák révén olyan asszociációkat kelt a darab, amelyek az egyébként talán nehezen értelmezhető elemeket segítik beágyazni a tapasztalat világába. Így következik, hogy a zajállatkák dobverők végére ragasztott, csodálkozó szemű puffancsok lesznek, míg a napállatka szentjánosbogárhoz hasonló, egyetlen fénygömbbé válik. Dobri Dániel zeneszerző és Bobor Ágnes munkáját dicséri az önálló hangjátéknak is megfelelő zenei betétek beolvasztása a darabba: a zajállatkák fő hangjait a földből kinyúló üreges testekkel történő ütődésük jelzi.
A történet maga valóban egy tündérmese, hiányból következő elindulással, csodálatos segítőkkel és útközben szerzett varázseszközökkel. Csak a végén bicsaklik meg a cselekmény. Sündör a Napot akarja begyűjteni mint legfontosabb fényt. Ezért indul el a befogott Napállatkával, Niru nélkül, önálló vándorútjára. Elszökik, hogy kockázatos úton szerezze meg a legfontosabb fényt. A közönség főként Niru, a hanggyűjtő vándorlását követi, aki aggódva siet a villámok földjére a barátja után, hogy megmentse őt. Mikor az utolsó etapban végre találkoznak, egy korábbi csodálatos szerszám segítségével Niru megmenti Sündört a villámoktól – aki látszólag minden további ok nélkül (hiszen a kezükben van a pillanatot megállító szerkezet) lemond a napról. Aztán hazamennek. A tündérmese stabil szerkezete egy pillanat alatt kiszalad a bábok lába alól, mintha erőltetetten csöppennénk vissza a keretes szerkezetbe: Sündör és Niru újra a kertjükben labdázik, akárcsak a kezdőjelenetben. Lezáratlannak érezni a befejezést, mintha csak egy folytatásos történet első fejezetének nyitott végét látnánk.
A bábok mozgása kifinomult. A harmadik ugródeszkás előadás egy harmadik technikát hozott: a fő bábok hátsó mozgatású figurák, amelyeknek többnyire a fejét és a kezét mozgatják a színészek (Főglein Fruzsina Sündör, Tóth Mátyás Niru, Hannus Zoltán minden mellékszereplő). A feketeszínházi környezet, amely a bábosok szerepéről elvonja a figyelmet, szintén sokat ad a mesei környezet szabad elképzeléséhez. Sündör és Niru, a világuk történik, él, mozog magától. Mint minden tökéletesre csiszolt, lezárt, alternatív valóság.

Sündör és Niru
Borbáth Péter – Remsey Dávid: Sündör és Niru című könyve alapján készült. Dramaturg: Bodor Panna. Díszlet: Bobor Ágnes. Bábok: Badacsonyi Brigitta. Zene: Dobri Dániel. Kivitelezés: Raffai Péter, Palya Gábor. Konzulens: Nagy Orsolya. Rendezőasszisztens: Láng Zsuzsa. Rendező: Varsányi Péter.
Osztályfőnök: Csató Kata, Csizmadia Tibor. Kurzusvezető: Csató Kata.
Szereplők: Főglein Fruzsina, Tóth Mátyás, Hannus Zoltán.

Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2016. június 3.

A produkció a Csimota Gyerekkönyvkiadó engedélyével, a Manna Kulturális Egyesület támogatásával jött létre.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu