Szoboszlai Annamária: …de hol van, mondjuk, a szamovár?

Kritika az Odaadó hívetek, Surik előadásáról

Sipos komikummal átitatott karaktere, játéka egészen másféle, követhető és érdekes irányt mutathatna a darabnak, el az epikusságtól (vagy ahogy a darab alkotói írják: a filmszerűségtől) a testben, mozdulatokban megformálódó színház felé. A kamaradarabot azonban ennél jóval „klasszikusabb" mederben tartja Bagó Bertalan rendező.



Moszkva – egy szűk képkivágásban a színpadon, s utcányi kiterjedéseiben a kávéházi asztalok, porcelán csészealjak és kávéhabos bögrék között. Állólámpa, fotel, csipketerítő. Zongora, klarinét, furulya, triangulum. Brezsnyev, Hruscsov, Gorbacsov. Surik születésétől megannyi nőn keresztül eljutunk egészen a peresztrojkáig. S ami a politikában a párt, az ideológia, az a családban (gyakran) az anya. Az, aki akaratgyengévé nevel. Hogyan legyen hát felnőtt egy fiúgyermek? Hogyan lesz felnőtt egy egész nép? Befolyásolja ezt egy Engels-szobor?

surik1Sipos Vera


Ljudmila Ulickaja nálunk 2008-ban megjelent regényét Selmeczi Bea dramaturg írta színpadra, s Bagó Bertalan rendezte meg a Rózsavölgyi Szalonban. Mintegy harminc év sűrűsödik a kicsit több mint másfélórás darabba. Az évek hol fordulatosabban, hol felsorolásszerűbben pörögnek a főhős születésétől az egyetemi éveken, asszonyokon és lányokon át (a nőalakokat Sipos Vera és Tánczos Adrienn alakítja) egészen addig a pontig, amikor is Suriknak, ennek a jól nevelt, alázatos jófiúnak rá kell eszmélnie: nem élt, csupán nők kvázi szerelmével múlatta az időt; azt tette, amit elvártak tőle, azt akarta, amit mások akartak. Helyette, neki. Csakúgy, mint a népe. Ugye, ragyogó kifogás a szeretetre és a jóakaratra hivatkozni?
Anya és nagyanya tapogatja végig az első képen a pelenkás óriáscsecsemőt, aki esetlenül magasodik elő a műanyag lavórból. A groteszk kép beszédes, de még csak elemeiben sem igen nyer folytatást a darabban, hacsak nem az intenzív (nem csupán Sipos Vera közreműködése folytán fizikai színházat idéző) szex-jelenetekben. Csakhogy ezek a vaskos, hol ülve döfködésig, hol kínos-nevettetős majomhuhogásig hevülődő nővigasztalások nem tudnak „valamivé" válni a darab egészében. Nem jelölnek stációkat, nem válnak képletessé, vagy szimbolikussá. A férfi és a nő a szexben nem nyer további értelmezést, mint ahogyan maga a testiség sem. Csupán felsorolódnak a segítségre vágyók, kipipálódnak az aktusok, s ki a nőkkel folytatott telefonbeszélgetések és magántragédiáik. A Surikot játszó Mohai Tamás fiatalember még, s noha rutinosan elkapja a karjaiba röppenő Tánczos Adriennt és az ölében landoló Sipos Verát, játssza, de kevéssé ismeri még, láttatja kívülről a szabadságában, önállóságában erőtlen, a legnagyobb jóindulattal (valójában szellemi-lelki restségében) mindenkinek kedvére tevő férfi színeit. Voltaképp ebben a darabban az ábrázolt nőalakok festik meg őt, akinek a sors annyi bút, bánatot, asszonyi sérelmet, kielégítetlen vágyat varrt a nyakába.

surik2Mohai Tamás és Balog Judit


Szituáció alig. Előtérben az életfolyamból kiragadott jelenetek és ennek megfelelően az idő. De ezt már a néző gondolja hozzá, úgy, magától. Nincsenek jelek, utalások (leszámítva talán a vissza-visszatérő, a színészek által élőben eljátszott melankolikus dallamot), nem épül semmiféle drámai szituáció. Így mintha egy megelevenedett könyv lapjait szemlélnénk, s legfőképpen hallgatnánk – a narrátornak köszönhetően. Csak épp az eleven könyv többnyire rugótlan kanapéba süpped.

surik5Tordai Teri, Mohai Tamás és Balog Judit / fotók: www.facebook.com/OdaadoHivetekSurik


Tordai Teri nagymamája a klasszikus, orosz nagyasszony figuráját hozza szenvedéllyel, életismerettel. Néha talán kicsivel hangsúlyozottabban deklamál, mint amit egy ilyen kamaradarab elbír. Az anya, Balog Judit gyenge, gyermeki lelket alakít ezüstsálban. Játékában jelen van a fiát önző mód kisajátító nő, s a szerelmet lényegében soha meg nem élt anya. Tánczos Adrienn az idegbeteg lány szerepében kevéssé tud kibontakozni, ellentétben a mozgássérült, piros ruhás könyvtáros nővel. Sipos Vera legemlékezetesebb lányfigurája a csúnya évfolyamtársnő, aki nem átall szilveszter estéjére bejelentkezni Surikékhoz egy kis pezsgőzésre. Sipos komikummal átitatott karaktere, játéka egészen másféle, követhető és érdekes irányt mutathatna a darabnak, el az epikusságtól (vagy ahogy a darab alkotói írják: a filmszerűségtől) a testben, mozdulatokban megformálódó színház felé. A kamaradarabot azonban ennél jóval „klasszikusabb" mederben tartja Bagó Bertalan rendező. De a klasszikus medernek nem kellene kiszorítania magából az invenciózus átgondolást, az ötletességet. Izgalmas látni, megtapasztalni, hogyan születik egy regényből színpadi mű. A játékot is lehet a kávéházi asztal mellett akár élvezni is, már amennyiben az előadás többet akar kínálni, mint pusztán az idő többé-kevésbé kellemes eltöltését.

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Fordította: Goretity József. Színpadra alkalmazta: Selmeczi Bea. Zenei szerkesztő: Dobri Dániel. Rendező: Bagó Bertalan.
Szereplők: Mohai Tamás, Balog Judit, Tordai Teri, Sipos Vera, Tánczos Adrienn.

Rózsavölgyi Szalon, 2012. december 14.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu