Turbuly Lilla: Majom mondja szamárnak
Kritika Lane Smith Ez egy könyv című könyvéről
Megszámoltam, és ha jól számoltam, ötvenkét mondat az egész, ebből tizenkettő egyszavas (csupa tagadószó), és a többi is olyan egyszerű, hogy egy ötödikes is minden nehézség nélkül el tudná készíteni az ágrajzát.
Némileg önellentmondásos helyzet netes recenziót írni egy olyan munkáról (értsd: műfajilag fogalmam sincs, miről, nevezzük talán modern tanmesének), aminek éppen az a veleje, hogy netezés helyett időnként vegyünk kézbe igazi, papírból készült, nyomdafestékszagú könyvet. További önellentmondás, ha mindezt egy laptopjához nőtt író teszi, aki a regényeit számítógépen írja, mégis azt szeretné, ha az olvasókhoz elsősorban nyomtatott könyvként jutnának el. És hogy miért? Mert ha saját maga regényt olvas, úgy érzi, akkor lesz igazán és teljesen az övé, ha kézbe foghatja, lapozgathatja, beleírhat, rossz szokása szerint szamárfület hajlíthat rá, vagy kereshet hozzá könyvjelzőnek képeslapot, zsebnaptárt, csokipapírt, akármit.
Lane Smith könyvről szóló könyve egy pofonegyszerű ötleten alapul, és ehhez az egyszerű ötlethez minimalista szöveg és minimalista képi világ társul. (Utóbbi is a szerző műve.) Megszámoltam, és ha jól számoltam, ötvenkét mondat az egész, ebből tizenkettő egyszavas (csupa tagadószó), és a többi is olyan egyszerű, hogy egy ötödikes is minden nehézség nélkül el tudná készíteni az ágrajzát. Ráadásul az ötvenkettőből hétszer a könyv címét ismétlik meg. Szabó T. Annának, a fordítónak akadt már nehezebb feladata is, mindenesetre jelzésértékű, hogy a kiadó ennek az egyszerű, nyúlfarknyi szövegnek a magyarítását is a kiváló költőre bízta. Az „Ez egy könyv." mondat mindig a majom szájából hangzik el, aki szamár barátjának magyarázza, mi is az a könyv, és miben különbözik a számítógéptől. Ez is milyen telitalálat! Egy majomtól talán még mi, szamarak is könnyebben elfogadjuk az okoskodást.
Csak egy idézet a dialógusból – mielőtt nekilódulok és bemásolom az egészet:
„Hogy görgetsz rajta? Sehogy. Lapozni kell. Ez egy könyv. Lehet rajta blogolni? Nem. Ez egy könyv. Hol az egered?" És így tovább. Ahogy a nagypapának magyarázzuk, hogy működik az új e-könyv olvasónk. Az egér egyébként ott van, csak éppen cincogó változatában, és a majom fején, merthogy ő a harmadik szereplő.
És bármennyire banálisnak tűnik az ötlet és a szöveg, mégis képes arra, hogy megállítsa, vissza- és előrerévedésre késztesse az olvasót. Legalábbis azt az olvasót, aki a könyvek világa felől érkezett, és ha erősen elmozdult is digitális irányba, még vannak könyvek a mindennapjaiban, és ott vannak az emlékezetében és a reflexeiben is. A korhatáros ajánlás hiányában kimondatlan, a szöveggel mégis kimondott cél persze éppen a másik irányból érkezők megnyerése, azé a korosztályé, akik már ebben a korszakban szocializálódtak. Ha onnan nézem, hogy kinek venném meg ajándékba, vagyis ki lehet az elsődleges célközönség, elsőre mégsem gyerek jutna az eszembe, hanem olyan fiatal vagy kevésbé fiatal felnőtt ismerősöm, aki együtt él a gépével, és könyvet legfeljebb akkor vesz a kezébe, ha huzat van, és ki kell támasztani az ajtót. Mert vicces, de mégsem súlytalan, és mert (könyv)tárgyként is igényes, tényleg kézbe kívánkozó. Nem mintha ez egy gyerekkönyvnél ne lenne alapszempont, de itt a barnás-drappos alapszínvilág is errefelé terel. Ehhez a legkülönbözőbb méretű és típusú betűk társulnak – megint csak a szövegszerkesztők világára utalva. Mint amikor az ember azzal kísérletezik, hogy az adott íráshoz és az aznapi hangulatához az Ariel vagy a Comic Sans illik jobban.
Ami a rajzokat illeti, egyszerűek, kedvesek és szeretni valóak. Egyedül a majommal nem vagyok kibékülve. Mert ha nem írták volna oda, hogy „ez egy majom", az életben nem jövök rá, hogy ez egy majom. Holott az egér és a szamár mellé nem is kéne odaírni, annyira egyértelműen azonosak önmagukkal. És ha annak, aki olvas, ilyen aránytalanul óriási és nehezen felismerhető feje lesz – gondolhatja a meggyőzendő alkalmi olvasó – akkor nem is biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
Pedig az. Ahogy ez a könyv is.
Lane Smith: Ez egy könyv. Csimota, Budapest, 2012
Fordította: Szabó T. Anna
Angol nyelvű trailer