Az ügy – avagy Normális Eljárás -

Egy talpig becsületes család tönkremenetele persze önmagában nagyon is nagy ügy, azonban ezt sem a szerzőnek, sem a rendezőnek nem sikerült a mi ügyünkké tennie.

Mi lehetne forróbb színházi téma egy Európa legkorruptabb országa címét birtokló országban, mint a korrupció? Ráadásul ki ne töretne meg akár nap mit nap a bürokrácia lélektelenül zakatoló, léleknyomorító masinériáján? És tessék, erre itt van egy előadás, amely egy, a hivatalok és hivatalnokok korrupt világán tönkremenő szépreményű család történetét meséli el kiváló színészekkel, és amely a budapesti Katona repertoárjának mégis egyik legunalmasabb előadása lett.

Pelsőczy Réka és Borsi-Balogh Máté / Fotók: Mészáros Csaba

Miközben Ascher Tamás „házon kívül” izgalmas darabokból erős előadásokat hoz létre (József és testvérei az Örkény Színházban Gáspár Ildikóval közösen; Át az ingoványon a k2 Színházzal), anyaszínházában immár harmadik éve klasszikusok némiképpen idő rágta komédiáit állítja ki a nagyszínpadon anélkül, hogy sikerülne azokat leporolnia. Ilyen volt két éve a nők társadalmi helyzetét pedzegető A nők iskolája Molière tollából és Gorkij Háztűznézője, amely a kiválóan elrajzolt figurákban helyenként egyenesen brillírozó színészek (Keresztes Tamás Zsivakinja például egymaga nagyobb élmény, mint az egész előadás) és a szokatlanul mozgalmas szcenika ellenére sem hagy különösebb nyomot a nézőkben.

Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin darabja a szerző személyes ügye volt: miután belekeveredett egy bűnügybe, hét éven keresztül vizsgálat folyt ellene, amit végül alig tudott megúszni ép bőrrel. Ennek hatására írta meg Az ügy című drámáját, ezt a mély ellenszenvben pácolt szatirikus látleletet a 19. századi orosz hivatalnokok korrupt és lélektelen világáról, amely a történet szerint felemészt egy jóravaló, tehetős családot. Társadalmi szinten mindannyinknak napi tapasztalata a korrupció, ahogy személyes hivatali ügyeink kapcsán is néha kínok kínját álljuk ki a helyenként kifejezetten ostoba bürokrácia miatt, és vélhetően nem kevesen azt is átélhették már közülünk, hogy bizonyos dolgok kenőpénz nélkül egészen másképpen rendeződnek el, mint azzal.

Pelsőczy Réka, Mészáros Máté, Bezerédi Zoltán és Rujder Vivien

Ezzel együtt Szuhovo-Kobilin darabja nem csak elvileg, de gyakorlatilag is évszázadokra van tőlünk, és ezen Radnai Annamária kortárs szájra álló fordítása sem tudott jelentősen változtatni. Sem a családok nem ilyen angyalléptékűek nálunk (amúgy sehol a világon nem), sem a hivatalokkal és hivatalnokokkal nem az az élményszerű problémánk, hogy személyes nyerészkedés miatt csűrnek-csavarnak a végtelenségig egy-egy ügyet. Arról nem is beszélve, vajon mennyire életszerű ma, hogy valaki azért áldozza fel a család teljes vagyonát, hogy a nagylányát megóvja egy a női ártatlanságát firtató vizsgálattól, és ezt még csak néven sem akarják/merik nevezni előtte?

Ascher Tamás rendezőként jó párszor bebizonyította már, hogy első ránézésre kevésbé húsbavágó darabokat is életre tud kelteni, és szemmel láthatóan most is kereste a megfelelő fogást. Szakács Györgyi kortalan jelmezei és Izsák Lili retro hangulatú játéktere úgy ragadja ki a történéseket az eredeti korából, hogy mégsem cövekeli le azt egyértelműen az „itt és most”-ba. Egy képzeletbeli térben vagyunk, ahol egybeér az otthon és a Hivatal. A színészhallgatók által formált hivatalnokok kara pontosan komponált vonulásokkal és gépies, egy-egy ponton kimerevedő mozgássorokkal, valamint a tér átrendezésével nyomatékosítja az elemelt, mindenütt jelenlévő hivatali atmoszférát. Ebben a túlmintázott tapétájú, kéköltönyös-narancssárga zoknis, előkelően és szabatosan ízléstelen világban jelennek meg a történet nagyrészt jócskán felnagyított, ám a legkevésbé sem parodisztikus alakjai.

Az önmagát egy pillanat alatt az agyvérzés határáig hergelő férfifigura – elsősorban ennek egydimenziós bohózati verziója – jellegzetes és hálás alakja a drámairodalomnak. Mészáros Máté igazi nagymestere ennek, aki vendégművészként a családfő szerepében most is megmutatja, hogy ezt az alakot képes a maga drámaiságában is megmutatni. A különböző mértékben vértelen vagy éppen álságosan sunnyogó figurák között emberléptékű felkiáltójelként robog a végzete felé, ami ebben az esetben minden drámaisága ellenére is inkább csak mulatságos. Fekete Ernő ismét telibe talál, ezúttal egy életunt, legfeljebb a pénz gondolatától eleven hivatalvezetőt, Bányai Kelemen Barna előadásbeli középvezetőként pedig végre a budapesti Katonában is megmutatja, nem véletlenül volt vezetőszínész Marosvásárhelyen és Szombathelyen. Természetes közvetlenséggel teszi szerethetővé magát és ezzel együtt rémisztővé a tüchtig hivatalnok nagyon is emberi embertelenségét.

Pelsőczy Réka szintén jól hozza a színesen slampos, jobb időkhöz szokott, kissé fásult figuráját, ahogy Rujder Vivien is maradéktalanul kitölti a meghurcolt és naiv kisasszony rámért, kisebb szerepét. Borsi-Balogh Máté a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatójaként más színpadokon már többször bizonyított, és most is meggyőző a szerelmes házibarát szerepében. Takátsy Péter formázza a legerősebben elrajzolt figurát, a szomatikusan magabajos és akusztikusan kelletlen fő-fő hivatalnokvezető szerepében, ami ebben az esetben erőteljesen lötyög rajta. Rajkai Zoltán ezzel szemben tűpontos belső ellenőr, ahogy Bezerédi Zoltán a család intézőjeként nyújtott, minden színészi allűrtől és túlzástól mentes játékát is tanítani lehetne.

Bányai Kelemen Barna és Fekete Ernő

A túlnyomó többségében kiváló alakítások megfelelő darab híján azonban a semmibe gravitálnak. Mivel a rendezés sem nagyon tud ezzel mit tenni, így a jó emberek és az érzéketlen és/vagy kapzsi hivatal története igazán megérintő drámai hullámvölgyek és vérbő humorú hullámhegyek híján egy laposkás tandrámaként araszol végig a két felvonáson.

Az ügy – avagy Normális Eljárás

Írta: Alekszandr Szuhovo-Kobilin. Fordította: Radnai Annamária. Díszlet: Izsák Lili. Jelmez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Radnai Annamária. Zene: Dargay Marcell. Világítás: Bányai Tamás. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Ascher Tamás.

Szereplők: Takátsy Péter, Mészáros Máté m.v., Fekete Ernő, Kelemen Barna, Rujder Vivien, Pelsőczy Réka, Borsi-Balogh Máté e.h., Bezerédi Zoltán, Rajkai Zoltán, Baki Dániel m.v., Samudovszky Adrián e.h., Rohonyi Barnabás e.h., Major Erik e.h., Lengyel Benjámin e.h., Fröhlich Kristóf e.h., Váradi Gergely e.h.

Katona József Színház, 2018. december 19.