Szoboszlai Annamária: Piros repülővel az ölemben

Dajkamese -

Azon túl, hogy igencsak érzékeny kérdést, a modern kori rabszolgaság mibenlétét, formáját firtatja, elgondolkodtat az emberi kapcsolatokról, a kapcsolatok minőségéről…

Most azonnal gyere haza, kiabál kisfiam az éterből. Vajon mi a baja? Nincs itthon tojás, veszi át a telefont a férjem. Ezen borult ki, de azért te is kellesz, te vagy az anyja. Megértem. Se tojás, se anya. A fiam tombol, én meg Dajkamesét nézek a Bethlen téren. Egy fiúról, egy családról, s az ő rabszolgájukról.

A Fülöp-szigeteken indul a történet, valamikor a 40-es években. A döbbenetes felvezetésből megtudjuk, miként hatja át a társadalom rétegeit a rabszolgaság. Van, aki bűnt követ el, és azért, más hadifogolyként kerül szolgasorba. És van, aki önként vállalkozik rá, mert máshogy nem tudja fenntartani magát. A történetet elmesélő fiú édesanyja még gyermek, amikor ajándékba kapja Lolát, az akkor 18 éves fiatal lányt. Nem kell, dühöng a kislány, ezért a kiküldetését teljesítő katonatiszt édesapa el akarja verni. Kapjon Lola verést, ha az enyém, akkor a büntetést is átvállalhatja, bújik ki a kislány az apa kezei közül. Újabb döbbenet, ezúttal képi formában: nagyokat csattan a fehér törölköző a mosógép fedelén, Lola behúzott nyakkal szenved. Ne félj, hálás lesz neked mindig, mert általad lehet azzá, amiért született, mondja az apa a lányának. A rabszolgaság intézményét ekképp szentesítő atyai tételmondatot fehér csendbe zárják a szárítókötelekre aggatott lepedők, ingek, alsóruhák.

kepatmeretezes hu 9f3a4788Nyakó Júlia, Kovács Domokos / Fotók: Kállai-Tóth Anett

 A Találkozások tehetségprogram keretén belül megvalósult előadást Cortés Sebastián jegyzi rendezőként. Németh Virág dramaturggal karöltve megtörtént esetből, egy újságcikkből merítve építi fel a Dajkamesét, s vezeti végig a nézőt egy család történetén attól a pillanattól, hogy Lola, a rabszolga megérkezik a családba, egészen addig a pillanatig, hogy az asszony hamvai egy kenyérpirítónyi méretű dobozban hazaindulnak a Fülöp-szigetekre. Az egyfelvonásos, dramatizált visszaemlékezés elbeszélője a Lolát „megöröklő” Alex, aki 11 évesen döbben rá szeretett dajkája sajátos helyzetére, s valójában ettől fogva válik érdekessé a mese, Alex és Lola kvázi anya – gyermek, függés-szeretet kapcsolata. A család ugyanis Amerikába költözik. Lola nem szeretne menni, mert túlontúl messze van, hiányozna neki a családja. A valódi. A valódi? A fiú ezt nem érti. Majd addig könyörög, amíg rá nem akad a pót-anya érzékeny pontjára: fizetést fogsz kapni, lesz saját pénzed, Lola, házat építhetsz a szüleidnek, mondja. Vagyis lehet a maga ura. Lehet ember. És Lola lépre megy. A helyzetén azonban nem hogy nem változtat a „szabadság országa”, de lejárt vízuma, megszűnő státusz, szegényes nyelvtudása miatt tovább szűkülnek a lehetőségei. A családot időközben elhagyja a katonatiszt apa, az anya kénytelen előlépni családfenntartóvá, s újra férjhez megy egy bevándorlóhoz, Ivánhoz.

kepatmeretezes hu 9f3a4893Nyakó Júlia és Kovács Domokos

Az alkotók alapvetően két szereplőre építették fel a darabot, de mint állandó harmadik, megkerülhetetlenül jelen van Alex édesanyja is, akit Lola és Alex beszéltet, mozgat. Ő ugyanis egy báb, akinek a szavai hol ebből, hol abból a szemszögből hangzanak el. Elvetted tőlem a fiamat, halljuk Lola-Anya szájából a keserű szemrehányást. Sosem tudtam jó anya lenni, közvetít a lelkifurdalással küzdő Alex-Anya. Mivel az elmesélésre kerülő konfliktushelyzetekben mindenkor egy saját-én nélküli báb a partner, nem születnek igazán éles, drámai pillanatok. Az anya figurája furcsa mód akkor tud árnyalódni, amikor fia elmondja fölötte a halotti beszédet. Kiderül, hogy a katonatiszt feleség, míg élt, felelősségteljes munkát végzett, pszichiáterként dolgozott. Különös csavar ez az információ a történetben, váratlanul éri a nézőt, és hirtelen nem is igazán tud vele mihez kezdeni. A felcicomázott, hófehér arcú, keleties kék selyemruhába öltöztetett, piros fapapucsos, érzéketlen „rossz anya” bábját egyszeriben körüllengi a titok. Ki ez a nő és hogyan nőtt fel, miként dajkálta-szerette őt Lola? Hogyan az édesapja? És hogyan a férje? Hogyan fogadhatja el egy másik emberi lény rabszolgaságát? A rendező egy mosókonyha díszletei közt játszatja a szereplőket (hogy miért, az csak az előadás végén derül ki). Középen mosógép, mellette felnyitható fedelű ülőpad, a háttérben polc, körös-körül száradó ruhák. Lola és Alex színes szürkéikkel belesimulnak a fekete-fehér realizmusba. Nem így a kék selyembe öltöztetett Anya-baba, akit Lola úgy vesz le a polcról, mint egy törékeny, nemes tárgyat.

Az előadás fő szervezőereje abban a tudatos, előre-hátra öltögető dramaturgiában rejlik, mely sejteni, érezni engedi a kibeszéletlent és kibeszélhetetlent. Ahogy haladunk előre az időben, úgy tűnnek el a hófehér száradó ruhák a kötélről, s úgy tűnik elő a színpad feketéje. Piros, narancs, sárga, zöld, kék, lila – a szivárvány színei papírrepülőkké hajtogatva suhannak be egy jelenetbe – s egy szép piros épp a kezemben landol...

dajkamese1Kovács Domokos és Nyakó Júlia

A körülbelül egy órás előadás azon túl, hogy igencsak érzékeny kérdést, a modern kori rabszolgaság mibenlétét, formáját firtatja, elgondolkodtat az emberi kapcsolatokról, a kapcsolatok minőségéről, a függésről és a cinkos barátságról-szeretetről-együttérzésről. De nem vonat le következtetéseket. Kevés is lenne rá hatvan perc, a Dajkamese nem egy Édes Anna-történet. Nincs benne tragédia (bár Lola egész élete-létmódja tragikus), és nincs ébredés sem, noha a Lolát játszó Nyakó Júlia arca, örökké bizakodó szeme, olykor gyermeki létállapotról árulkodó kacarászása, hangja, minden apró rezdülése élő, nagyon is jelen lévő Lolát fest elénk. Miért nem tudott visszatérni a saját életéhez? Miért nem lehet saját akarata? Talán mert két világ közti lebegésben nehéz a talpa alá találni egy apró rögöt, ahonnan elrugaszkodhatna. Talán mert fél a saját családjától. Magától. A férfialakokat (Alexet, a katonatiszt édesapát, Alex apját és Ivánt) Kovács Domokos kelti életre. Alex lehetne az, aki Lola helyett eszmél, de személyében ráismerünk a saját érzelmi biztonságát féltő emberre, aki túl gyenge ahhoz, hogy ne csak felismerje, valójában mire van szüksége a másiknak, de tegyen is érte, a változásért.

Cortés Sebastián megtalálta a megfelelő formát, a megfelelő színészeket, hogy úgy meséljen, hogy az ember utána ne akarjon elaludni.

Dajkamese (Bethlen – Manna)

Dramaturg: Németh Virág. Látványtervező: Molnár Anna. Zene: Czipott Géza. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Rendezőasszisztens: Láng Zsuzsa. Mentorrendező: Hargitai Iván. Rendező: Cortés Sebastián.

Játssza: Nyakó Júlia, Kovács Domokos.

Bethlen Téri Színház, 2019. október 22.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu