Kutszegi Csaba: Egy jó ötlet elszexualizálása

Szex. Újra. El. / Örkény István Színház -

A lehetőségek sokaságát pedzegeti az Örkény előadása, de kihasználatlanul, kifejtetlenül hagyja szinte valamennyit.

Minden előadás létrejöttének megvan a maga értelme, haszna. A Szex. Újra. El.-é szerintem az, hogy megint kiderült: nem hátrány, ha a színházi előadás jól megírt színdarabból készül (sőt). Mostanság gyakran eszembe jut a borász, aki a halálos ágyán fiainak elárulja a nagy titkot: bort szőlőből is lehet csinálni.

A színházért kiáltó ötletből Schwechtje Mihály író-rendező nem darabot írt, hanem a színészek improvizált szövegeit Németh Gábor dramaturg segítségével színházcsináláshoz felhasználta. Nyilván azért nem írt darabot, mert alkotótársaival együtt azt gondolták, így lesz jó. E divatos munkamódszer révén tényleg születtek már kitűnő és jól sikerült előadások, de azokban az improvizációkból nem előadás-szöveget, hanem darabot írtak, átgondolt, kidolgozott koncepció alapján. Ez utóbbi nyomait a Szex. Újra. El. előadásán nem találtam meg, hacsak nem kell annak vélnem a „tegyünk bele mindent, ami trendi, érdekes és sikeres lehet” elvének folyamatos, erőltetett működtetését.

281179743 10224622550365846 5843667916114714527 nVajda Milán, Ficza István és Bajomi Nagy György / Fotók: Horváth Judit

A kitűnő, már sokszor bizonyított színészek az első percekben (aztán néha később is) felolvasószínházra vagy amatőr diákszínjátszásra emlékeztető szellemes kiszólásokkal igyekeznek szórakoztatni a publikumot, amivel az a baj, hogy ezek a megszólalások nem igazán szellemesek, és érthetetlen, miért is kell alkalmazni történésmagyarázó eszközöket, amikor nélkülük is, a színpadi szituációk megteremtésével is pillanatok alatt fel lehetne vezetni a történetet, az előzményeivel együtt. Értem én, hogy mostanság nem éppen a színpadi illúzióteremtés korszakát éljük (de ez tkp. nem igaz, mert velejéig kortárs produkciók is nap mint nap élnek vele), és hogy divatos-kortársas dolog színház ellen színházat rendezni (pl. a nézővel összekacsintva elidegeníteni). Minden ilyen kísérletnek örülni is szoktam, ha az tartalmas, jelentéstöbbletet eredményező megoldás. A darab végére egyébként egyértelműen összeáll a kompakt cselekményszál, amely attól nem lett több (ahogy az előadás sem), hogy mozaikosra darabolva, hol rejtegetve, hol kifelé magyarázgatva tálalták elénk.

Viszont az nem derült ki nekem az előadás végéig sem, hogy van-e a produkciónak valami formai vagy tartalmi fő hangsúlya, lényege, irányultsága, színház-esztétikai sajátossága, urambocsá’ többféleképpen is értelmezhető üzenete. Mert főleg a vizet prédikáló, de bort fogyasztó gonosz-despota, álszent szörnyeteg Henrik (Bajomi Nagy György játssza színvonalasan) megnyilvánulásai egyértelműen kínálgatják ugyan az aktuálpolitikai áthallásokat, de mindez – együtt a kiállással a másság elfogadásáért – csak jelzésszinten marad. És az sem dől el, hogy a Szexuális Újraelosztás Elméletének társadalmi, avagy személyes aspektusai kerülnek-e végül is inkább fókuszba. Pedig ez a Robin Hanson közgazdász, az Oxford University Future of Humanity Institute kutatója által néhány éve felvetett gondolatmenet nagyon is a mai fejlett társadalmak elevenébe vág, társadalmi síkon és az egyén szintjén egyaránt.

281132938 10224622553805932 2825757484086365368 nVajda Milán

Az elmélet a szexuális szükségletet alapjogként kezeli, felveti, hogy azoknak a férfiaknak, akik e téren – akár nem is a saját hibájukból – háttérbe szorulnak, kompenzálás jár: pénzbeli kárpótlás, de leginkább szexrobotok kiutalása ingyen, vagyis társadalombiztosítási alapon. Egyáltalán nem tetszik komolytalannak a gondolat, ha számba vesszük, hogy milyen, bizonyítottan egyértelmű a kapcsolat a szexuális kielégületlenség és az erőszakos bűncselekmények, valamint egyéb devianciák között. És azt sem kell bizonygatni, hogy mennyire színházba valók a téma egyéni vetületei, mennyi drámaiság, líra és komikum lehetősége rejlik az elmagányosodásban, a szingli nők és férfiak történeteiben.

A lehetőségek sokaságát pedzegeti az Örkény előadása, de kihasználatlanul, kifejtetlenül hagyja szinte valamennyit. Az álszent zsarnok guru és a szexpartner-kiutalások bürokratikus rendszere rémesen attraktív orwelli világ felé mutat. A szexrobotként bujkáló, és a használójával egymásba szerető bántalmazott lány figurája mélységében, karakterben, játékban, mozgásban, cselekményfordulatokban parádés ígérvény, Józsa Bettina ügyesen megoldja, de kitűnő is lehetne benne – ha egy igényesen megrendezett előadásban játszaná a jól megírt szerepét. Józsa meg-megmutatja a szerepben rejlő lehetőségeket, akkor a legfinomabb alakítása, amikor az önmaga helyett partnerének kiutalt „valódi” robotot is ő játssza. Arról már nem ő tehet, hogy a végén, igazi önmagaként visszatérve, egy meglehetősen közepes és humortalan, sztereotip sikerfilm- és médiakritikában kell a többiekkel együtt feloldania a történetet.

281152177 10224622557046013 1100244588562183637 nKerekes Éva, Józsa Bettina, Bajomi Nagy György és Ficza István

Mindegyik színész megteszi, amit tehet, mindenkinek vannak jól sikerült kisebb-nagyobb jelenetei, de végig egyedül Vajda Milán igazán jó, szerintem azért, mert ösztönből-tehetségből sikerül neki az a bravúr, hogy a sok alakot, a sokféle karaktert, amelyeket játszik (mint mindenki az előadáson), ő valahogy egy személy különböző vonásaiként egybegyúrja. Fittyet hányva a körülményeknek, a koncepciótlanságnak, felépít egy összetett karaktert, mintha színdarabban szerepet játszana.

 

Szex. Újra. El.

Az előadás szövegét a színészek improvizációi alapján írta: Schwechtje Mihály. Dramaturg: Németh Gábor. Dalszöveg: Máthé Zsolt. Díszlet: Láng Imola. Jelmez: Ignjatovic Kristina. Zene: Farkas Bence. Rendező: Schwechtje Mihály. Súgó: Horváth Éva. A rendező munkatársa, ügyelő: Borhi Lilla.

Játsszák: Bajomi Nagy György, Ficza István, Józsa Bettina, Kerekes Éva, Vajda Milán.

Örkény István Színház, Stúdió, 2022. május 12.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu