Turbuly Lilla: Gyeny pábédi

Kárpáti Péter: Moszkva – Peking Transz-szimfónia / Katona József Színház -

…a születés és a halál képeivel ki tudja tágítani az utazás jelentésmezejét az életmetafora felé.

Egy hosszú-hosszú vonatútról, amilyen a Moszkvától Pekingig közlekedő Transz-Szibéria expresszen eltöltött 140 óra (hat éjszaka a vonaton, másodosztályon 650 euró, de ha „barátságtalan országban” élsz, lehet, hogy ez most nem fog menni, meg valószínűleg kedv sincs most annyira hozzá), naplót szokás írni, vagy verset, novellát. Nem mondanánk, hogy színpadra kívánkozik. Persze, van kivétel, például a vonatút metaforájával játszó Napnyugat Expressz Matei Visniectől.

A Katona József Színház friss bemutatójának nincs egyetlen, meghatározó cselekményszála, apró képekből, hangulatokból építkezik. Novák Eszter rendezése leginkább impresszionista színháznak mondható. Minden bizonnyal lesz, aki emiatt lassúnak, netán unalmasnak érzi majd, és lesz, aki rá tud csatlakozni a világára. Örökös vonatozóként (ezt a cikket is épp egy vonaton írom) az utóbbiak közé tartozom.

280742499 10166166648845384 8762831830660240155 nFotók: Dömölky Dániel

A színlapból tudható, hogy a darabot egy konkrét utazás ihlette: 2017-ben Kárpáti Péter Bodó Viktorral és más, magyar–német színházi emberekkel tette meg az utat, a darab ősbemutatója pedig Frankfurtban volt – nyilván innen a két német utas. Saját bevallása szerint a Moszkva, Petuskiból, Jerofejevtől „lopott”, masszívan ivós másfél jeleneten kívül a darabban szereplő minden egyes szó elhangzott az úton, minden megtörtént, ha nem is éppen úgy, ahogy azt megírta. Ezért nevezi dokumentum-abszurdnak.

2022 azonban más keretet ad a darabnak, hiszen a próbafolyamat már a háború alatt zajlott. Talán az eredeti szövegben is benne volt a(z idén oly aggódva várt) Győzelem napjáról szóló párbeszéd, amelyben a német utazó egy darabig nem érti, mi az a „világraszóló ünnep”, amit orosz útitársa oly lelkesen emleget, holott ő otthon nem is hallott róla. Ahogy mostani életünkre, félelmeinkre rímel az első felvonást záró dal is: „Mondd, hogy a párnánk atomfegyvermentes övezet!”

280643988 10166166650975384 2247918957814773232 n

Horváth Jenny egy, a vonatablakok lekerekített formájára emlékeztető. ellipszis alakú játékteret tervezett, amely szinte folyamatos forgásban van, újabb és újabb jeleneteket, szereplőket pörget elénk. Az amúgy is népes szereplőgárda Zeke Edit jelmezeinek köszönhetően több alakban tűnik fel. Vannak egészen különleges jelmezek is, mint a matrjoska babákra emlékeztető mozgó árusok kitömött ruhái, vagy a különböző népviseletek jegyeit mutató öltözetek. Mindebből egy színes, folyamatosan mozgó, változó forgatag áll össze, van, hogy csak néhány pillanatra feltűnő szereplőkkel.

Vannak azonban többször visszatérő karakterek is, mint az idős házaspár (Szacsvay László és Kiss Eszter), vagy a cigarettamegvonástól szenvedő, ezért újabb és újabb trükköket kitaláló kabintársak (Keresztes Tamás és Bányai Kelemen Barna). Az egyik fő karakter a Frankfurtból vagy inkább önmaga elől menekülő német férfi (Mészáros Béla), aki idegen testként, egy szót sem értve csöppent ebbe a forgatagba. Nem sokat tudunk meg róla, és nem teljesen világos az sem, miért jött utána a Rajkai Zoltán által játszott barátja. Mészáros Béla karakterét (az idős férfivel együtt) egy szürreális jelenetben az alvilágban is megmerítik az alkotók. Az állandóságot az utazók forgatagában a Pelsőczy Réka által játszott kalauznő jelenti. Neki van rá lehetősége, hogy egy teljes sorsot megmutasson. Egy asszonyt, aki 24 éve a vonaton él, akinek a mozdony az egyetlen biztos pont az életében, aki ügyeskedik, megélni és túlélni próbál, karcos, néha durva, mint egy őrmester, máskor megengedi magának, hogy kicsit belemerüljön az álmaiba, és néhány percre dívának képzelje magát. Pelsőczy Réka játékában ez a nő egy smirgli: hol finoman alakítja, hol durván feldörzsöli a körülötte lévőket.

280760537 10166166648780384 2027211480359732509 n

Sok a humoros jelenet, és a színészek jó érzékkel, mértéktartóan használják ezt az eszközt. És – ahogy Novák Eszter rendezéseire ez jellemző – meghatározó szerepet kapnak a dalok, zenés betétek. Lázár Zsigmond zenéje sok ismerős motívumból, slágerekből építkezik, ráadásul élőben szólal meg, a más és más jelmezekben, hangszerekkel feltűnő egyetemisták jóvoltából.

Az első felvonás a másfél óra ellenére sem tűnik hosszúnak, a második (bár jóval rövidebb) már nem annyira kompakt, hosszabbnak érződik, de a születés és a halál képeivel ki tudja tágítani az utazás jelentésmezejét az életmetafora felé. A legvége pedig megint háborús asszociációkat hozhat be, de nagyon áttételesen. Nekem legalábbis arról szólt, hogy megtörténhet, amiről azt hittük, ma már elképzelhetetlen: hétköznapi, egymás mellett élő emberekből újra egymás farkasaivá válhatunk.

Kárpáti Péter: Moszkva – Peking Transz-szimfónia

Játsszák: Bezerédi Zoltán, Keresztes Tamás, Kiss Eszter, Mészáros Béla, Rajkai Zoltán, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Pelsőczy Réka, Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Hornung Gábor, Gloviczki Bernát, Hajdu Tamás Miklós, Jakab Balázs, Kanyó Kata, László Gáspár és Pásztor Dániel.

Díszlet: Horvát Jenny. Jelmez: Zeke Edit. Dramaturg: Kárpáti Péter. Zene: Lázár Zsigmond. Videó: Török Marcell. Súgó: Boncza Anita. Ügyelő: Héricz Anna. Asszisztens: Hornung Gábor. Jelmez-asszisztens: Kovács Ildikó. jelmezkivitelező: Hűgel Katalin. Rendező: Novák Eszter.

Katona József Színház, 2022. május 13.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu