Der Würgeengel (Az öldöklő angyal)

Hogy a mában járunk, azt azonnal jelzi a steril környezet akkurátus továbbsterilizálása…

Úgy tűnik, idén elmarad a tavasz, de legalábbis nagyon télszagúra sikeredik. A Budapesti Tavaszi Fesztivál sem járt sokkal jobban: politikai okokból megkettőződött, járványügyiekből meg leredukálódott. Végül a főváros a régi név alatt rendezett egy online fesztivált, amelynek legjobban várt színházi eseménye Bodó Viktor stuttgarti rendezése, Az öldöklő angyal volt. Külön pozitívum, hogy az élő Tavaszi fesztiválos előadások borsos jegyáraival szemben ezt bárki ingyen megnézhette.

Az előadás egészen friss, 2020 őszén mutatták be Stuttgartban. Ahogy a cím is mutatja, Bodó Viktor Luis Buñuel1962-es filmjének alapötletét adaptálta 2020-as viszonyainkra. Amíg azonban Buñuelnél egy operaelőadás utáni vacsora adja a keretet, itt egy nemzetközi, járványügyi válságkonferencia hatalmas kerekasztala körül gyűlik össze tíz, a két tolmáccsal együtt tizenkét, különböző nemzetiségű résztvevő. Hogy a mában járunk, azt azonnal jelzi a steril környezet akkurátus továbbsterilizálása: szinte érezzük a fertőtlenítő spré művi gyümölcsillatát, ahogy a tolmácsnő gondosan befújja az összes mikrofont.

Fotó: Thomas Aurin

Ebből a minimalista, statikus és távolságtartó konferenciaközegből bomlik ki lassan, fokozatosan a szürreális látomás. Az előadás egy pontján a tolmács meghal, és vele együtt a megértés és együttműködés addig minimálisnak tűnő lehetősége is elenyészik. A tolmács halála bibliai utalás is lehet: bábeli zűrzavar veszi kezdetét egy étkek nélküli utolsó vacsorán. A jelenlévők fokozatosan vetkőznek ki ruháikból és önmagukból, vedlik le a társadalmi konvenciókat és kötöttségeket, egészen a birkalétig.

A statikus játék szürreális lázálomba vált át, és itt már a testnyelvnek, a kitekert, diszharmonikus mozdulatoknak is fontos szerep jut. Mintha egy szexparty és egy spiritiszta szeánsz keverékébe csöppennénk. A színpadon eluralkodik az agresszió, többször úgy, hogy a rendező részben vagy egészben a nézői képzeletben játszatja le ezeket a jeleneteket, vagy úgy, hogy az erőszakot elszenvedőt eltakarja, vagy úgy, hogy teljes sötétet és csendet teremt, miközben Buñueltől származó, polgárpukkasztó idézetekkel bombáz bennünket.

A stuttgarti társulat példás összjátékkal jeleníti meg ezt a sötét, kavargó látomást. Amit jobb pillanatainkban érzékelhetünk egy Buñuelt továbbgondoló, Bodó-féle polgárpukkasztó pamfletnek, rosszabb napjainkon meg saját félelmeink és borús világlátásunk kivetülésének. Az egyetlen fénypontocska, hogy az előadás végén a művészet (itt éppen a zene, egy ária) nyitja meg azt a láthatatlan ajtót, amelyen keresztül a magukat addig saját, önfelfaló börtönükbe záró embertársaink elhagyhatják a termet.  

Az öldöklő angyal (Schauspiel Stuttgart)

Szereplők: Biedermann Gábor, Therese Dörr, Sylvana Krappatsch, Anne-Marie Lux, Reinhard Mahlberg, Amina Merai, Peer Oscar Musinowski, Valentin Richter, Celina Rongen, Christiane Roẞbach, Michael Stiller, Klaus Von Heydenaber.

Színpadterv: Izsák Lili. Jelmez: Nagy Fruzsina. Zene: Klaus Von Heydenaber. Hangdizájn: Keresztes Gábor. Videó-dizájn: Varga Vince. Fénydizájn: Jörg Schuchardt. Dramaturg: Veress Anna, IngohBrux. Társfordító: Rétháti Sandra. Társkoreográfus: Daura Hernández García. Rendező: Bodó Viktor.

Budapesti Tavaszi Fesztivál, 2021. április 10., online vetítés