Kutszegi Csaba: Sirály nagy egóval
Anton Pavlovics Csehov: Sirály
...a Trepljov-féle lázadásnak meg azért nincs jövője, mert az csak önmagáról és önmagának szól.
Turbuly Lilla: Családi terror
Pintér Béla: A sütemények királynője
A szorongást visszük magunkkal az Ódry Színpadról, ha szerencsések vagyunk, és soha nem éltünk hasonló családban, akkor is.
Kenessei András: Fej- és Diótörő
Wayne Eagling–Solymosi Tamás–Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő
Egy 65 éves vénember udvariasan átadta a helyét egy 65 éves újszülöttnek.
Turbuly Lilla: Újraírják
Szigligeti Ede – Vecsei H. Miklós – Kovács Adrián: Liliomfi
Ebben a Liliomfiban a generációs különbség egyben generációs szakadék is.
Kutszegi Csaba: Ki röhög a végén?
Krétakör: A harag napja
A színházművészet értelemre és érzelemre egyaránt hatni tudó komplexitását nem helyettesítheti semmi.
Kutszegi Csaba: Cseppben a világ
Artus – Nemzeti Táncszínház: Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz?
...immár a saját, extrém és egyedi furcsaságaimat is az élet természetes részének gondolhatom.
Kutszegi Csaba: Fácántojóból fácánkakas
Pintér Béla: Fácántánc
Kik azok, akiknek a torkán simán le lehet dugni a legkülönösebb átváltozásokat is?
Turbuly Lilla: Felszabadító testjátékok
Dumaszínház: Elhanyagolt férfiszépségek
Felvállalni, megmutatni és megmosolyogni a saját gátlásainkat, helyén kezelni ezeket a különbözőségeket, ahogy ezt itt teszik, felszabadító is lehet.
Kutszegi Csaba: Értelmetlen halál, avagy a vég értelme
Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – a Katona József Színházban
Az utolsó néhány másodpercben az évad (ha nem az évtized) páratlanul gyönyörű, különleges színpadi történése látható: Fekete Ernő hangtalan kigurulása a halálnyílásba...
Kutszegi Csaba: Lear király kerekasztala
Shakespeare: Lear király (Radnóti Színház, Alföldi Róbert rendezése)
László Zsolt kitűnő játékából már ekkor megsejthetjük: a királlyal nem az a baj, hogy öreg és kezdődő demenciában szenved, hanem hogy ormótlanul hatalmas az egója.