A sorozat második felében – egy-két jelenet kivételével – kevésbé tolakodott előtérbe kézfertőtlenítős, liszthalmozós valóságunk, a fókusz a házaspár kapcsolatára, annak változásaira került.
A szeretettől Anyának még a nyúlszőrallergiája is elmúlik.
A darab a látszat és valóság, szerep és személyiség közötti elcsúszásokkal játszik.
Számtalan animáció-technológia van, s ezek keverhetőek egymással. Készítésük sokkal lassabb folyamat, mint egy élőszereplős filmé, éppen ezért van mód átgondolni a döntéseket.
…nemcsak tökéletes a színésznő, de még a témák is időszerűek, és épp annyira vannak kibontva, amennyire és ahogyan azt a műfaj „komolysága” és az „adás hossza” elviseli.
„Engem elsősorban az előadások koherenciája érdekelt, az, amikor minden egy irányba tart. Amikor egy előadás sokáig dolgozik a nézőben.”
A játék elején Marianne vacsorázni hívja a hazaérkező Johant. Szendvicset kínál, majd megkérdezi: vagy kérsz valami komolyabbat?
A minap is túlságosan NEM mozgássérültszerűen ült a villamoson, és egy idős reumás néni fixírozni kezdte, hogy adja át a helyét.
„Úgy gondoltam, a legfontosabb, hogy jöjjenek a fiatalok, kapjunk új energiákat. Ezért találtam ki az RS9 OFF Fesztivált is.”
…még Madáchot is bírálják, aktualitásokra is utalnak, meg-megfogalmazzák a véleményüket a világ jelenségeiről.