Rendház és színház

Beszélgetés Bősze Ádámmal
„… úgy öltöztünk, mint bárki más, így senkinek nem tűnt fel, hogy szerzetes vagyok.”
„… úgy öltöztünk, mint bárki más, így senkinek nem tűnt fel, hogy szerzetes vagyok.”
„A néző általában szereti, ha szórakozni is tud, miközben megdöbbentik, elgondolkodtatják.”
Egyszerű kritikusa vagyok műnek és előadásnak, csakúgy, mint filmnek vagy regénynek: ha elhiszem, amit mondanak, akkor remek, ha nem, akkor rossz…
Erős társulat, jó rendezők, tudatos építkezés és értő, a színházát szerető közönség…
...az alkotók által katalizált belső párbeszédet viszi haza magával erős emlékként.
Az Örkény István Színház szemmel láthatóan gondját viseli a színészeinek – túl azon, hogy izgalmas rendezőkkel kínálja meg, és a fiatalokat sorra hívja ki nagy szerepekkel.
Jé, most jut eszembe: Az imposztorban Bogusławski éppen a Tartuffe-öt rendezi – sajátos módon – a vilnai színházban.
Itt senkinek nincs abszolút igazsága, csak saját szemszöge, ahonnan nem látszik a másiké.
Kovalik Balázs rendező a polgári színműtől az opera mozdulatlansága felé tartva állította színpadra Térey János utolsó drámáját az Örkény István Színházban.
…orbitális, operába illő indulatok csapnak össze, miközben a nyelvhasználat triviális, és a „drámai hősök” emberi kisszerűsége a hétköznapiságba húz vissza.