Sarok Ildikó: Egy kellékes tizenegyszer

Csütörtököt mondok? – Kisspista önálló estje
Pisti számomra a két lábon járó kaposvári színháztörténet.
Pisti számomra a két lábon járó kaposvári színháztörténet.
A szombathelyi előadás jobban tapad a realitáshoz, nem emel fel és nem ejt le, földközelben lebeg.
„Én nem politizálok. Biciklizem. Az asztalomon, láthatod, egy Csehov- és egy Rimbaud-kötet, a jegyzeteim és egy lázmérő van…”
A Trojka máskor is szívesen nyúl klasszikus alapanyaghoz, sőt, erőssége a világirodalmi „slágerek” kortárs újramesélése…
Adófizető polgárként számomra eléggé félelmetes, hogy nem engednek dolgozni, és közben semmiféle állami kompenzációt nem kapunk.
Az identitással és a harmadik generációval kapcsolatban maradtak bennem megválaszolatlan kérdések.
„A bezárt színház halott színház. Ahol a színház halott, ott a város is halott. Ahol a színház halott, ott a lelkek is holtak.”
Szürreális lázálomjelenet medvékkel és más állatokkal, stáblista-felolvasás az első felvonás végén, filmforgatást utánzó jelenetek – van itt minden.
Kétségtelen, MGP jelenség volt, és sokan várták, hogy az életében ki nem adott, most azonban megjelent emlékiratai segítenek megérteni ezt a jelenséget.
„…valamit kezdeni kell ezzel a médiummal. Csodálatos lenne, ha új minőségi tartalommal tudnánk megtölteni.”