Szopóágon
Beszélgetés Péterfy Borival -
Adófizető polgárként számomra eléggé félelmetes, hogy nem engednek dolgozni, és közben semmiféle állami kompenzációt nem kapunk.
Adófizető polgárként számomra eléggé félelmetes, hogy nem engednek dolgozni, és közben semmiféle állami kompenzációt nem kapunk.
Az identitással és a harmadik generációval kapcsolatban maradtak bennem megválaszolatlan kérdések.
„A bezárt színház halott színház. Ahol a színház halott, ott a város is halott. Ahol a színház halott, ott a lelkek is holtak.”
Szürreális lázálomjelenet medvékkel és más állatokkal, stáblista-felolvasás az első felvonás végén, filmforgatást utánzó jelenetek – van itt minden.
Kétségtelen, MGP jelenség volt, és sokan várták, hogy az életében ki nem adott, most azonban megjelent emlékiratai segítenek megérteni ezt a jelenséget.
„…valamit kezdeni kell ezzel a médiummal. Csodálatos lenne, ha új minőségi tartalommal tudnánk megtölteni.”
A sorozat második felében – egy-két jelenet kivételével – kevésbé tolakodott előtérbe kézfertőtlenítős, liszthalmozós valóságunk, a fókusz a házaspár kapcsolatára, annak változásaira került.
A szeretettől Anyának még a nyúlszőrallergiája is elmúlik.
A darab a látszat és valóság, szerep és személyiség közötti elcsúszásokkal játszik.
Számtalan animáció-technológia van, s ezek keverhetőek egymással. Készítésük sokkal lassabb folyamat, mint egy élőszereplős filmé, éppen ezért van mód átgondolni a döntéseket.