Lám, nehéz olyan előadásról kritikát írni, amelyen a bíráló szándék nemigen találhat fogást – viszont sokkal jobb nézni!
A gondolatisága elképeszt és megrémít, a benne látható emberi helytállás büszkeséggel tölt el, és lelkesít.
Ezek az alkalmak igen jók arra, hogy tájékozódjunk a részt vevő színházak friss előadásairól és jelenlegi helyzetéről, hiszen általában nem is csak egy, hanem két-három előadással vannak jelen…
Mivel a 26 előadásból a Szatmárban töltött 4 nap alatt mindössze 8-at láttam, átfogó elemzés helyett csak töredékes tapasztalataimat oszthatom meg az olvasókkal.
A szakmai zsűri nem a legjobb előadás, hanem a legjobb digitális adaptáció díját adja ki a színészi díjak és a látványtervező díja mellett.
Az is kiderül az előadáson, hogy a Z generáció hangja, stílusa akkor is alkalmas hiteles színjátszásra, ha előzetesen műgonddal megírják a nem-autobiográfikus színdarabot.
…Nagy Péter István itt sem állja meg, hogy ne futtassa egészen a máig ezt a tragikus történelmi road movie-t.
…nem volt zsűri, nem osztottak díjakat, így, a versenyhelyzet kiiktatásával a fókusz még inkább az együttlétre és a szakmai párbeszédre került.
…az első napokon látott előadásokban báb csak mutatóba akadt. A házigazdák Tüskevárában például Csikasz, a puli.
Nemcsak a magyar, de a vele egy épületben működő román társulat előadásait is láthatta a helyi és a szakmai közönség.