Zsigmond Emőke gyönyörű hangon, kristálytisztán harsogja dala visszatérő refrénjét, amelynek első két szava így hangzik: „Basszátok meg!”.
Valójában a néző az, aki elvesztette az időt és vele együtt a teret is. A színház önmagát idézi, önmagával dialogizál, a meglévőből dolgozik.
…az, hogy „börtönben élünk”, valamint hogy az elnyomó hatalommal szemben ki kell vívnunk a szabadságunkat, szóval, ezek napjainkról szóló megállapítások.
Mivel a 26 előadásból a Szatmárban töltött 4 nap alatt mindössze 8-at láttam, átfogó elemzés helyett csak töredékes tapasztalataimat oszthatom meg az olvasókkal.
„Ezzel az erős, jól működő társulattal most a csillagokat le lehetne hozatni az égről.”
A szakmai zsűri nem a legjobb előadás, hanem a legjobb digitális adaptáció díját adja ki a színészi díjak és a látványtervező díja mellett.
Úgy tűnhet, felújítás előtt áll ez a világ, de egyre világosabbá válik, hogy a fóliázás a félkészre hívja fel a figyelmet, a tökéletlenségre, amelyben csak csetleni-botlani tud, aki táncba kezd.