Mély, tisztának vélt belső világunkba is befészkelték magukat a gyarlóságaink, beleégtek a lelkünkbe, mint hátrányos helyzetű gyerekbe a gettó emléke.
A pillantásukban, a mimikájukban, a mozdulataikban ott van az a szöveg mögötti plusz, amitől különleges lesz a kettősük.
Egészen szürreális élmény a lepusztult gyárépület középső részén kialakított kis ékszerdoboz színház.
Pechemre én az előadás előtt megnéztem a filmet, és a nem kevés ordító különbség engem elgondolkodtat…
Látunk egykedvű, fenékcsapkodós kúrást, érzékiségmentes férficsókokat, kicsi a rakást, kibuggyanó mellet, sok-sok ide-oda lézengést a térben…
…a látszat ellenére jelenlegi kulturálatlan bulvárbunkó korunkban is még él és működőképes a színház 19. századi világjobbító szándékú szelleme.
… a darab alapkonfliktusa, hogy a főszereplő egy nála tizenöt évvel fiatalabb férfival esik szerelembe, és ezzel megmérettetik a társadalom szemében. Ő a Mother I'd Like to Fuck.
…a sulykolt normáknak mindig vannak alternatívái, és ezeknek minden privát vagy hatalmi sulykolás dacára teljes szabadság jár.