A magyar színpadi szövegekre és/vagy magyar változatokra általában is jellemző a törekvés, hogy tragédia közben is rendszeresen jöjjön rá a nézőre nevethetnék, illetve nevetés közben meghatódjon, esetleg kicsit sírjon is.
A zene és a humor minden bizonnyal segíti a befogadást. Ez a megközelítés működni látszott azon a vasárnap délutánon is, amikor zömében középiskolásokkal együtt néztem az előadást.
„Megnyugodnunk azonban sohasem szabad, hol Piroska van, ott farkas is akad” – hangzik el az előadás végén.
Lehet, hogy a gyermek- és az ifjúsági színház után újabb „korosztályos” színház van keletkezőben fiatal felnőtteknek?
…ahogy egy ponton végignéztem a társaimon, azt éreztem, hogy mennyire szeretem ezeket az embereket, és mennyire szeretek velük dolgozni.
… a legnagyobb varázslat a rongyból készült tízéves Lili élőként ható jelenléte.
…az alapötlet világos: huszonéves fiatalok keresik a helyüket ebben a városban, akik ráadásul színházcsinálók (színészek, rendezők, dramaturgok).
…indokolatlanul és logikátlanul túlírt szöveg, amelynek tekintélyes részét – legalábbis úgy látszik – még csak meg sem kísérelték színpadi helyzetbe illesztve dramatizálni.