Turbuly Lilla: Még a fodrásznők is megöregednek
Nichola McAufflife: Szívem királynője / Nemzeti Színház
…itt mindent hófehérre festettek, mintha gazdáikkal együtt a tárgyak is megőszültek volna.
Turbuly Lilla: Körbeér
Bambi / Harlekin Bábszínház
Az állatok testén, a mintákat kirajzoló áttöréseken keresztül szó szerint világít az állat „lelke” – különböző színű lámpácskák adják a fényt, amely kialszik, amikor valaki meghal, hogy fénye az animáció segítségével csillagként éljen tovább.
Turbuly Lilla: Irán(y) mese
Marica Produkció: Váratlan vendég
Tárnok Marica előadásainak ereje abban a hitelességben van, ahogy egyszerre képes önmaga maradni és az általa játszott mesehőssé átlényegülni.
Kutszegi Csaba: Kisvárosi földi paradicsom
Thornton Wilder: A mi kis városunk / Nemzeti Színház /
…aktuális, abban biztos vagyok. Sőt! A fogyasztói vágyak kielégítése egyre inkább az emberiség fő tevékenységévé válik, miközben a paradicsom elvesztését csak az veszi észre, aki már elvesztette.
Kutszegi Csaba: Angyalok létráznak Debrecenben
Gradient Kortárs Balett Debrecen: LÉT(ra) / Csokonai Nemzeti Színház /
Ha felfelé, ismeretlen magasságba törünk, bíznunk kell azokban, akik lent a létrát tartják.
Kutszegi Csaba: Felháborít, ha nem vesznek észre
Forte Társulat: Sápadt emberek és történetek / Szkéné Színház /
Az ugyanis egy (nem is könnyű) filozófiai kérdés, hogy észre vehető-e a létezésem. És ha amúgy igen, akkor végül is miért nem?
Kutszegi Csaba: Az eszképista takkernő szenvedélyes szerelme
Mihail Bulgakov – Bodó Viktor – a társulat improvizációi: Mester és Margarita / Katona József Színház /
Akad igencsak konkrét aktualizálás is az előadáson, például egyszer a „hogy utazott?” kérdésre elcsattan a „gondolom, nem gyalog” válasz.
Turbuly Lilla: Kamrából Karmába
Fred Ebb – Bob Fosse – John Kander: Chicago / Katona József Színház /
…nemcsak, hogy bírják hanggal és tánccal, de ehhez olyan színészi teljesítményeket párosítanak, amilyeneket musicalszínpadokon nem gyakran láthatunk.
Kutszegi Csaba: A beparázott aktoid
Arthur Schnitzler: Ismeretlen táj; Alan Ayckbourn: Igazából komédia / Vígszínház /
A magyar színpadi szövegekre és/vagy magyar változatokra általában is jellemző a törekvés, hogy tragédia közben is rendszeresen jöjjön rá a nézőre nevethetnék, illetve nevetés közben meghatódjon, esetleg kicsit sírjon is.
Turbuly Lilla: Az U25-ös változat
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Nemzeti Színház
A zene és a humor minden bizonnyal segíti a befogadást. Ez a megközelítés működni látszott azon a vasárnap délutánon is, amikor zömében középiskolásokkal együtt néztem az előadást.