Kutszegi Csaba: Ha nincs háború, nincs haszon

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei / Nemzeti Színház /
… az emberiség ontológiai kelléke a folyamatos (kisebb-nagyobb szünetekkel megszakított) háborúzás.
… az emberiség ontológiai kelléke a folyamatos (kisebb-nagyobb szünetekkel megszakított) háborúzás.
…a színészek nem siklanak el a gyerekek közbeszólásai, reakciói fölött, természetes közvetlenséggel reagálnak rájuk, miközben mederben tudják tartani a játékot.
Mintha nem sokkal az édenkertbeli kiűzetés után lennénk. Ám a szentség már kiveszett e tájról, csak a profán maradt.
Tényleg ennyire idióta világban élünk? A válasz nem is kérdés: tényleg. Ez így van, nem is kell nagyon belegondolnunk – ha jól belegondolunk.
Kovács Patrícia birtokolja a nagy tragikák képességeit: örömében mutatja meg végtelen fájdalmát, és vele a mindenkori harácsoló-hedonista uralkodó osztályok brutális romlottságát.
…Liliom elmondja a saját vallomását a színházról, amelybe nem lehet nem belehallani Alföldi Róbert vallomását, szerep és színész itt eggyé válik.
…a koreográfus száraz és pontos, nem ritkán önkritikus szövegét Udvaros Dorottya néhány ponton öniróniával pöttyözi.
… azt üzeni a debreceni közönségnek, hogy a jövőben a cívisvárosban senki ne számítson elbűvölő-bájoló, zenés remény színházára.
…mindezek a meg nem értett, meg nem értő, kívülről nézve valahol mégiscsak szerethető figurák – mi vagyunk. Más kérdés, hogy jobb lenne, ha nem mi volnánk.
A kiugró egyéni teljesítmények mellett a társulati összjáték teszi emlékezetessé az előadást.