Szekeres Szabolcs: Az ősbűn
Nyikolaj Gogol: A revizor / Nemzeti Színház –
Mintha nem sokkal az édenkertbeli kiűzetés után lennénk. Ám a szentség már kiveszett e tájról, csak a profán maradt.
Kutszegi Csaba: Világdilik a Katonában
Boris Vian: Pekingi ősz; Tarnóczi Jakab – Varga Zsófia: Extázis / Katona József Színház –
Tényleg ennyire idióta világban élünk? A válasz nem is kérdés: tényleg. Ez így van, nem is kell nagyon belegondolnunk – ha jól belegondolunk.
Kutszegi Csaba: Gyűlölet, gyilkosság és egyéb aktualitások
Bornemisza Péter és Móricz Zsigmond: Magyar Elektra / Vígszínház
Kovács Patrícia birtokolja a nagy tragikák képességeit: örömében mutatja meg végtelen fájdalmát, és vele a mindenkori harácsoló-hedonista uralkodó osztályok brutális romlottságát.
Turbuly Lilla: Alföldi Liliom
Molnár Ferenc: Liliom / Budaörsi Latinovits Színház -
…Liliom elmondja a saját vallomását a színházról, amelybe nem lehet nem belehallani Alföldi Róbert vallomását, szerep és színész itt eggyé válik.
Török Ákos: Mesterek találkozása a boncasztalon
Jérôme Bel: Jérôme Bel / Trafó
…a koreográfus száraz és pontos, nem ritkán önkritikus szövegét Udvaros Dorottya néhány ponton öniróniával pöttyözi.
Kutszegi Csaba: Mi vár rád, cívisváros?
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya / Csokonai Színház -
… azt üzeni a debreceni közönségnek, hogy a jövőben a cívisvárosban senki ne számítson elbűvölő-bájoló, zenés remény színházára.
Török Ákos: BUTAPEST, BUTAPEST, te csodás!
Kutszegi Csaba: Wándör Wumen és Szuperman / HöKöm Project – Líra és Logika Teátrum –
…mindezek a meg nem értett, meg nem értő, kívülről nézve valahol mégiscsak szerethető figurák – mi vagyunk. Más kérdés, hogy jobb lenne, ha nem mi volnánk.
Turbuly Lilla: Az a tiéd, amit meg(v)eszel
Tena Štivičić: 3tél / Radnóti Miklós Színház
A kiugró egyéni teljesítmények mellett a társulati összjáték teszi emlékezetessé az előadást.
Kutszegi Csaba: Van, amiben már utolértük Bécset
Thomas Bernhard – Bagossy Bálint – Réder Ferenc: Irtás / Trafó -
…mindannyian, ha pl. egy fordulat lehetővé teszi, bármilyen szerepbe beleállunk, és hamar azonosulunk is vele, legyen az rendszerkedvelt politikai haszonélvező vagy kívülálló kritikus.
Kutszegi Csaba: Utolsó naplemente a tengerparton
Hanoch Levin: Krum / Vígszínház, Pesti Színház –
Abban a képben a tragikum abszurd módon ráépül a humor maradványára.