Kutszegi Csaba: Az agyunk fantazmagórikus tér
Jean Racine: Bereniké / Nemzeti Színház, MITEM 2025 /
…küzdelemről szól, amelyben egy nő lezárja a mély megbántással, csalódással végződő válságos életszakaszát, és új lapot húz elő.
…küzdelemről szól, amelyben egy nő lezárja a mély megbántással, csalódással végződő válságos életszakaszát, és új lapot húz elő.
…legtöbb munkájának alapkaraktere az ismeretlen világban vélt vagy valós igazát és helyét kereső ember, aki korlátok közé van szorulva, akinek kilátástalan, reménytelen a helyzete.
Ez a darab nem a magyar vagy éppen az amerikai kórházi viszonyokról, hanem általános, helytől és időtől független emberi kérdésekről szól.
Vendégként Hegymegi Máté, Göttinger Pál és Ujj Mészáros Károly, a társulatból Crespo Rodrigo és Guelmino Sándor rendez.
A miliő mocsárként húzza le a szereplőket. A tétova menekülési kísérletek kudarcra ítéltetnek. Bodó rendezése elsősorban nem drámai folyamatot, hanem állapotot ábrázol.
A tea után kínált mindenmentes muffint talán egy kicsit tovább kellene sütni, de aki jót akar magának, ne hagyja ki ezt az előadást az örkényes menüből.
Ha mindez a gyötrelem jó minőségű anyagokból volna megkomponálva, zavarba jönnék. De sajnos nem jövök.
„…a partnerem, Dévai Balázs mozdulataiból észrevettem, hogy ahogy felemeli a kezét, én ösztönösen hátra húzódom. Vagy megriadok. Ezek apró, pici jelek. Nagyon sok nő riad meg egy-egy kézmozdulattól, és ez mellesleg fel is vázol egy párkapcsolatot.”